Retro Cruise Night

A szokásos szeptember esti összejövetel, ahonnan idén kicsit elkéstünk, így fényképezni sem maradt elég fény..., de valójában csak burgerezni mentünk.
Ami csalódás nekem, hogy az igazán stílusos és öreg autók nem jönnek ezekre a bulikra, egyre több a "műanyag". Egy klasszikus értelembe vett cruise night, ahogy azt Californiában kitalálhatták, máshogy nézhetett ki. A gyorsétterem stimmel, meg hogy autók, de azok minőségi összetétele hiányzik.
De megértem a rendezők oldaláról is dolgot, kis létszámból nem szelektálhatnak tovább. Két Lada akadt az utamba, bár volt egy fehér nagyfelnis állólámpás merci is, amin megakadt a szemem és sajnálom, hogy nem fotóztam le.

Ezen kondíciókkal már értem, hogy miért hagyta abba Ratro a rajzás előesti buliszervezést is, nagyon úgy tűnik, hogy nincs rá igazán igény és egészen őszintén bár jól mutat a bogár az ilyen félhomályban, de én sem érzem jól magam a csomagtartóból tuc-tuct bömböltető golfhármak között.

Fürstenfeld Kedvenc no.2

A helyzet az, hogy itt a blogon ismeretes egy fétisem, az őrült vonzalmam a teherautók, kisárúszállítók iránt. És ahogy ezt a lenti Transportert elnézem még a mai világban is simán elképzelem magam, ahogy a kocsmám előtt megállva az oldalpanelre felragasztott cégmatricára húzom a tolóajtót, kigördítem a hordó szűretlen házi sört, pár rekesz Coronita-t és az ínyenceknek néhány üveg Belle-Vue-t és egy óriási bulit csapunk...
Egy szó mint száz úgy gondolom, hogy nem kell egy kisvállalkozónak jobb reklám egy ilyen feltűnő "igáslónál", persze azért ebben a nyugdíjas korban illik jobban vigyázni rá és persze a profitból fordítani a szükséges javításokra és egy száraz garázsra.

Börze

Jó ideje terveztem már ellátogatni az esztergomi veterán börzére és bolhapiacra. A szombat délelőtt alkalmat adott az autózásra, bár a meteorológusok ijesztgettek az esővel, a reggeli felhők mögül hamar előbújt a nap, így gyönyörű időben tettük meg az utat a Bordóval, kettesben. A börze sajnos alul múlta a várakozásaimat, bár aki a keleti blokk motorkerékpárjaihoz vagy skodához keresett alkatrészeket az lelhetett kincseket. Kétszer körbejártam a placcot, de mivel számomra érdektelen volt a kínálat, hamar hazafelé vettem az irányt.

Úton hazafelé Zebegényben, az út mentén hirdetve lettem figyelmes a tök ünnepére, ami végül kiderült, hogy csak a következő hétvégén lesz, helyette azonban sárkányeregető fesztivált szerveztek a helyiek a Duna feletti magaslaton. A rendezvény parkolóját viszont a part menti fövenyen alakították ki, ami az alacsony vízállás mellett remek fotóháttérként szolgált.

Fürstenfeld Kedvenc no.3. és no.4.

A szokásos kedvencek jönnek így lassan két hét távlatából, a harmadikkal kezdve, vagyis először a magyaros ráadás...
Szóval magyar rendszámmal, rózsaszín felhőben úszó, igazi csajos aszfaltkarcoló, ami arról árulkodik, hogy a birtokló kisasszonynak nem a külcsín az elsődleges, viszont elsöprően dögös stílusa van, a szükséges öniróniával, ami szerint nincs keret fuksszra. Hát nekem nem hibádzik az összképből a Porsche felni, viszont a kárpitozás az óriási bomba, akárcsak a bogár hasmagassága és terpesztő rózsaszín ékességei!

Ráadás után, a harmadik helyezettem stílusban közel áll a kiemelt különdíjashoz, bár mi tagadás művibb a visszacsiszolt felület. Kicsit bánt az összképben a szélesített hátsó sárvédő, valamint alatta a trike-osan peremes ATS felnik, de egy jó ideje hanyagolt vagy komplett felújítás előtt álló bogár időszakos átgondolásának teljesen rendben van a kinézet és nem utolsó sorban kellőképpen figyelemfelkeltő is a kékség.

Búcsú, de nem az a ringlispiles

Már több mint 12 éve annak, hogy suhancként egy ilyen napsütéses kora őszi vasárnapon, mint a mai, a váci Mária napi búcsú alkalmával egy billenőplatós fehér ponyvás négyes Transporter mellett kíváncsiskodtam, hogy a hangtechnikusok hogyan kötözgetik a hangfalakat, erősítőket, miként hangolnak a potikkal. Aztán a mise végével ott ragadtam a Transporter közelében és társadalmi munkában besegítettem a hangfalak pakolásában. Majd a technikusok hazahoztak a segítségért cserébe (a ponyva alatt a platón) és kértek egy telefonszámot. Azóta van mögöttünk pár falunap, szabadtéri szentmise vagy színi előadás hangosítása és az évi fix szeptember eleji Váci Búcsú. 

Ennyi idő távlatából illő volt már kísérőautónak egy bordó klasszikussal asszisztálni a Zeck technikának és a kollégákat a helyszínre fuvarozni. Elő is törtek az emlékek Tamás kollégámból, mert apukájának is volt egy 1300-s bogara, mesélte, hogy friss jogosítvánnyal sokat vezette, még az első gyorshajtási bírságát is a bogárral szerezte Gyöngyösön, amikor még lakott területen 60 km/h volt a megengedett sebesség...
Ilyenkor megbizonyosodom abban, hogy van küldetésünk ezekkel az öreg vasakkal a birtokunkban, hiszen sokakban ébresztünk velük kedves gondolatokat, szép emlékeket.

Bordóm a szabadtéri oltár mögött, háttérben a kegytemplom és kegyszobor

Fürstenfeld 2015

Teljesítettük a hétvégi túrát, így a mai hat órás autókázás után mindannyian épségben hazaérkeztünk. Bordóra nem lehet panasz, nagyon szépen teljesített az úton alig 7 liter feletti átlagfogyasztással a közel 700 km-n. Persze nem hajszoltam, csak a főútvonalon közlekedtünk a 80 km/h körüli tempóban. Ami a lényeg, hogy nagyon jól esett 6 év után ismét bogárral átlépni Ausztria felé a határt.
De pörögjünk vissza a délelőttre. A találkozó remek volt, ahogy az megszokott. Az időjárás kegyes volt, verőfényes napsütés egészen délig, aztán felhősödés és miután mi elindultunk kb 1 után valószínűsítem volt egy kis zuhé is. Természetesen megjelent a hazai bogarasok krémje is a szabadstrand területén, bár nekem ránézésre az összlátogatottság elmaradt a két évvel ezelőttihez képest. Ettől függetlenül akadtak ezért érdekességek, pl. cabrio rendőrségi bogár, több ghia, vagy azok a bizonyos osztrákos átgondolások (porschebogarak).... Akadt 2-3 kedvenc is a sokaságban, ezeket a levegősöket, ahogy szoktam egy-egy bejegyzést nekik szentelve mutatom majd be. Példaértékű számomra az Alpvolks csapatának a megjelenése a rendezvényen, az egész brigád egységes és összetartó és nem süllyednek az alpári szintre. Nekem ez hiányzik a hazai közegből...

Azért legyen negatívum is: a hazai utak állapotát még mindig nem sikerült európai szintre emelni. Bár már vannak jelek a törekvésre pl. már körvonalazódni látszik a Csornát Szombathellyel összekötő kétszerkettes gyorsforgalmi, azért egy-egy felmarást még mindig elfelejtenek kitáblázni és vészfékezés után egy kamionnal a hátsómban 30-40-nel megérkezni egy 8 cm-s törésre elég megrázó és lelket meggyötrő élmény... Hogy mindezt kipihenjem ismét el kell telnie jó néhány évnek mire bogárral nyugatra indulok.

Hungarian Cruise Fürstenfeld

Tehát ma délben gondoltunk egy merészet és a Bordót felnyergelve nekiindultunk Ausztriának, az év legkedvesebb bogaras bulijára. Egészen apró pihenőkkel végigtoltuk a távot így 5 és 3/4 óra alatt már a magyar cruise nighton voltunk Fölöstöm Mc'-ben, ahova a sógoréktól is érkeztek vendégek... :) Szóval valószínűsíthető, hogy a magyar bogarasok holnap beveszik a Freibad területét.

Mi az, hogy valószínű, már most többen vannak a magyarok, mint az osztrákok. Már várom a holnapot... :)