Az első találkozók!

Az első bogaras kirándulásommal "nagy szerencsém" volt, ugyanis sehova nem kellett utaznom, hanem Boka Pisti vezetésével a Természetkedvelő Bogarasok jöttek Vácra meglátogatni minket, majd egy kis bogarazás következett a Dunakanyarban.

Következőnek áprilisban már a magyarországi bogaras társadalom éves legnagyobb buliján a 15-ik Jubileumi Rajzáson, és előestjén a Ratro által amerikai mintára szervezett, Magyarország első Cruise Nightján vehettem részt, először a Kerepesi úti Mc'-nél, majd a kötetlen esti dumálás és kocsikázgatás a Porsche Buda udvarán és szerelőcsarnokában folytatódhatott. Másnap - sokak és saját véleményem szerint is, bár tapasztalatom az előzőekről nincsen - a rajzások történetének legstillszerűbb helyszínén a mogyoródi versenypályán találkozhattak a bogarasok, ahol kisebb csoportokban először birtokba vehették az aszfaltcsíkot, tesztelhették ügyességüket az Allianz vezetéstechnikai pályáján, és a célegyenesben az erőgépek összemérhették tudásukat egymás ellen a nyolcadmérföldes sprinten.....

NAGYON JÓL ÉREZTEM MAGAM EZEN A KÉT NAPON, hiszen ez volt életem első igazi találkozója!

Júniusban aztán egy könnyed bogaras, veterános összeröffenésre mehettünk Sződligetre, járműtörténeti totozhattunk, ügyességi játékokon vehettünk részt, majd egy duda és motorzajtól hangos felvonulást tartottunk a település utcáin, végül az esti program előtt aludtunk egyet a fák hűsében, a Duna parton.

Estére bepöfögtünk mi, váciak a Múzeumok Éjszakája rendezvényére, először a Zwack Múzeumba, majd a Közlekedési Múzeum elé mentünk, hogy megnézhessük a veterános csillagtúra befutóját és eredményhirdetését, majd innen indulva felvonultunk a többi veteránossal a Thököly út - Rákóczi út, majd az Erzsébet-híd budai hídfőjénél megfordulva visszatértünk a múzeum elé (ekkor jött be az a bizonyos váltóprobléma). Ott még nézelődtünk egy kicsit múzeumon kívül és belül egyaránt, végezetül hazafelé vettük az irányt.

Középső képen barátosném, húgom és Maxi kutyám. :) :)

Hogy júliusban se maradjunk találkozó nélkül és, hogy a többnapos rendezvények világába is belekóstoljunk, Kiskörének vettük az irányt egy szombat reggel, hogy kb. 70 bogár és gazdái társaságában egy családi hétvégét töltsünk a Tisza-tó partján, filmnézéssel, koncerthallgatással, napozással, fürdéssel és hűsöléssel. Ez a találkozó annyira megtetszett, hogy megfogadtam ezek után minden évben ott leszek és idáig sikerült is magam tartani az elképzelésemhez. Köszönet a csodálatos hétvégéért a Győri családnak és Boka Pistinek.

Az idény végén még meglátogattuk az MBK FAP-s évzáró találkozóját, itt Minkámról készült kép a VWDepo magazin hasábjain is megjelent, majd kisebb váci összeröffenések után téli nyugovóra bocsájtottam a kicsi kocsikámat.

Történetünk folytatása:

Mivel elég rossz idők vannak mostanában - esik és már fagyok is várhatók - a veteránautó tulajdonosok kis kedvenceiket meleg garázsba bújtatják és már most nagyon várják a tavaszt, hogy újra elővehessék azokat. Így a veterános és bogaras programok is lefutottak már erre az évre, így nincs miről beszámolnom, ezért folytatnám közös történetünket, ahol a múltkor abbahagytam.....


2005-ben is már hasonló idők jártak, így lemaradtam minden az évi bogaras programról, még az új Herbie film premier előtti, csak bogarasoknak szánt különvetítéséről is. Így technikai beállítottságú ember lévén, nagy erőkkel vetettem bele magam a bogarak megismerésébe.... Legfőbb tulajdonságai: alvázas szerkezetű, négyhengeres léghűtéses boxermotorral, és évről évre kisebb apróbb változtatásokkal kijött karosszériák....

Hát Minkám - ahogy említettem már - teljesen eredeti, úgy néz ki ahogy 68-ban a gyárból kijött, az alvázhoz tartozó felépítménnyel és motorral (ez azért fontos, mert a menthetetlenül elrohadt karosszériafelépítmények "javítását" kasztnicserével szokták megoldani a felújítások alkalmával). Egyetlen hibája, hogy egy fékhiba miatt történt baleset miatt az eleje megtört, ennek apró nyomai láthatók a jobboldali "A oszlopnál"...


Igazából ez a 2005-s év már nem tartogatott más eseményt a számunkra, de minden héten kimentem hozzá a garázsba és beindítottam egy pár perces egyhelyben járatásra, hogy ne viselje őt meg a sok állás és a hideg.


Majd az új év megjövetelével elkezdődtek a saját kezű munkálatok, javítgatások. Mivel leginkább az elektromossághoz értek, így az elektromos rendszer felülvizsgálatának álltam neki először, majd az anyagmozgások és különböző hőtágulások miatt fényezésen keletkezett repedéseket kezdtem javítgatni, színhű szilikonnal töltöttem fel azokat. Most már tudom, hogy ez hiba volt, de majd az új fényezésnél erre nagy figyelmet szentelek.






Májusban is akadtak munkáim. Először az elöregedett benzicsöveket cseréltem ki és ezzel egyidőben javítottam a gyújtáselosztón, vákumdobot, rotort és kondenzátort cseréltem benne, majd pár nappal később darabjaira szedtem az utasteret és gondosan kitakarítottam azt, a padlótól a tetőkárpitig.

Egy júliusi pesti utam alkalmával aztán gondjaim akadtak a sebességváltóval (később kiderült a pedálsorral). Nagyon nehezen, iszonyatos recsegő hangok mellett vette csak az egyes fokozatot. Szóltam is Jopi barátomnak (neki is bogara van és szintén váci) - mert az ő garázsában akna is van és a szakértelmét, kedves segítségét is szívesen vettem - és megejtettünk egy váltó mosást és hajtóműolajcserét, valamint a szelephézagokra is ráállítottunk. Mobil 1 hajtóműolajat öntöttünk bele és megfejeltük az egészet hajtóműre kifejlesztett Prolonggal, hogy sokáig bírják azok a fogaskerekek. :) Majd a próbaút alkalmával beesett a kuplungpedál -> elszakadt a kuplungbowden, vagy a pedálsoron a kampós rész eltörött. :( Hát az utóbbi helyzet állt elő a szétszerelés után. Minkát hazavontattuk, majd másnap Maresztől vásároltam egy bontott pedálsort, ezt beszereltük egy gázbowden cserével megspékelve, mert már az is eléggé ki volt szálasodva...

A nyár végére már nem maradt más hátra, minthogy zenét szerkesszek a járműbe, hogy a hosszú utakon jól szórakozhassak, mert a gyári rádió sajnos nem működött. Nem szerettem volna a korhűséget rondítani egy modern fejegységgel a műszerfalban, így a design miatt a régi rádió maradt a helyén és szerkesztettem egy kis dobozt fából, amibe a cd-s fejegységet és hangfalakat integráltam a szadai Paradoxos fiúk segítségével, és ezt rejtettem el az autóban a kalaptartó alá. Ehhez új kalaptartót kellett készítenem, amin könnyen áthatolnak a hanghullámok. A nagy távolság és zártság miatt a vezérlést a fejegységhez tartozó vezetékes távirányítóval oldottam meg. Nem egy 6.1-s hifirendszer, de a célnak megfelel. :)

Hát ezek voltak a technikai történések ebben az évben. Következőleg majd azokról a találkozókról, eseményekről szeretnék beszámolót tartani amiken 2006-ban közösen résztvettünk.....

Kezdetek....

Történetünk 2005 szeptemberében kezdődik, már két éve megszereztem a jogosítványt és már tervezgettem egy saját autó vásárlását. A szívem a német márkákhoz húz és akkoriban szerettem a sportosabb vonalakat... Így ami szóba jöhetett és elérhető kategóriába tartozott az a VW golf I. és II. szériája volt. Ezekről szüleim lebeszéltek, merthogy úgyis csak bütykölgetni fogok és nem a főiskolai tanulmányaimra figyelek majd. Aztán szóba került egy családi találkozás alkalmával, hogy keresztszüleim egy veteránkorú fiat 500-s felújításán dolgoznak, én még aznap este felvetettem otthon a dolgot, hogy mi lenne, ha egy veterán járgányba ülnék be elsőre. Nagy meglepetésemre rábólintottak az ötletre. Már aznap este a gép előtt ültem és Magyarország legnagyobb online használtautó adatbázisát böngésztem, és hogy valamennyire hű maradjak eredeti elképzelésemhez a nagymúltú Bogárhátúak között kutattam életem első autója után.

68-s évjárat, 1300-s motor, eredeti állapotban ( új fényt kapott az autó, de minden az eredeti volt benne ezt akkor nem is tudtam mennyire fontos, de majd később taglalom, hogy miért jelentős kérdés ), patinás krómokkal és belső térrel, apró olajfolyás nyomai a motoron...

Az első kép, amit megpillantottam róla:

Másnap már telefonáltam is és hétvégére le is volt beszélve a találkozó. Hogy ne csak ketten menjünk (édesapámmal) és két avatatlan szem nézzen egy szép autóra, elhívtam egy barátomat, aki több veterán jármű tulajdonosa és volt már dolga bogárral...
Elég messzire, Vácról Pécelre utaztunk a szemrevételezésre. A gondos áttekintés és tesztkör után abban maradtunk a tulajjal, hogy még jelentkezünk nála. Hazaúton gondosan átbeszéltük az autó minden részletét és arra jutottunk, hogy attól az aprócska balesetből visszamardt sérüléstől eltekintve érdemes belefektetni a tőkét. Másnap telefonáltam, hogy mikor mehetünk az autóért. Két nap és 5 főiskolai gyakorlati óra után indultam is a megbeszélt helyre édesapámmal a családi autónkkal, hogy nyélbe üthessük az üzletet.

Aláírt szerződéssel, slusszkulccsal a kezemben, akkor már az előző tulaj háza előtt ültem bele az első autómba, A BOGÁR-ba. Kulcs be, elfordít, autó nem indul. Azt már addig is hallottam, hogy ezeknek az autóknak lelkük van, de hogy ennyire ragaszkodna a gazdihoz (?). Aztán egy kis indítózás után elkapta az ütemet és már indulhattam is az első - előre bocsájthatom-, hogy kalandokkal teli utamnak, az új otthonhoz vezető aszfaltcsíkokon.

Az első bibi ott volt, hogy mivel az autó már használaton kívül volt (de szépen gondozva, garázsban tartva amihez egy ilyen patinás jármű méltó), igy nem volt rajta se műszaki vizsga, se zöldkártya, de hát a rendőrök az első nap még elnézők szoktak lenni, bizakodtam. Gödöllőn közúti ellenőrzésen kint álló rendőrökkel találkoztunk, de szerencsésen elsurrantunk mellettük. De az üzemanyagmutató már igencsak kókadozott, így meg kellett állnunk tankolni, hogy elérjünk hazáig. Első hiba, amit elkövettem - vagyis nem tudtam -, hogy a benzinkútnál kiszállva "Ő" nem sípol a rajta felejtett világítás miatt, mint a modern autók és a pár perces állásban a megfáradt akkumulátor igencsak elveszítette az erejét. Tologatás, nagy nehezen beindul. Ezt akkor úgy értelmeztem, hogy ennyire ragaszkodik a régi gazdihoz, legszívesebben visszafordulna. De végül szerencsésen hazaértünk és miután bemutattam édesanyámnak, hugomnak, valamint a barátnőmnek, és ők is örömködhettek egy kör erejéig a háztömb körül, pár napra egy barátom garázsában kapott helyet, mert akkor még a mi garázsunk építőanyagokkal volt teli. A nagy pakolás után elfoglalhatta új otthonát és ismét egy kis pihenő várt rá, amíg előteremtettem a megfelelő összeget a vizsgáztatás, átiratás rendezésére. Persze nem tudtam megállni és időnként egy laza cruise-ra kiruccantunk a városba. Majd októberben jelesre vizsgázott, akkor már névvel is rendelkező kedvencem, Minka (német női név után, csak, hogy stillszerűek legyünk) .... :)

Utána készültek az alábbi képek:

Kicsit hosszúra sikerült, ne haragudjatok, de fontosnak éreztem minden apró részletet megemlíteni első találkozásainkról! :D

Üdvözlök Minden Kedves Olvasót!

Brez vagyok, 22 éves, lekles bogaras, építőmérnök főiskolai hallgató és tanár

Először is szeretném nektek bemutatni az autómat és a közös történetünket....