Blogok

Van még kedvenc külföldi blog a listámban.
Itt van rögtön az Italian Drop blogja. Őrült egy csapat a kis 500-s Fiat és a spagetti hazájából. Porba rakott, keskenyített léghűtésesekkel.

http://theitaliandrop.blogspot.com/

Vagy a DKT tag, andy blogja, aki egy igazi Typ 3 őrült.

http://145-15.blogspot.com/

És, hogy őrültekkel zárjam a mai sort itt van az German Resto Commando, a szintén az aszfaltra hasaló gépeikről hírhedt nemzetközi csapat.

http://germanrestokommando.blogspot.com/

Kedvencek

Van egy ilyen "teherautó mizériám". Közel állnak a szívemhez, a kisebb platós, dobozos szállítójárművek. A mai kedvencek között egy bogárhátú ilyesfajta átértelmezése szerepel. A TheSamba-n bukkantam a galériára, ami nagy vonalakban mutatja be az átalakítást. Szenzációs a gondolat és precíz a kivitelezés is. Hogy valójában mennyire használható a raktér, az kérdéses a számomra, de mindenesetre a forma nagyon tetszik!

Egy kis kulisszatitok..... :)

Duna-parti találka

Tegnap délután egy kis rögtönzött bogaras beszélgetős találkozó kerekedett az utcánk végében. Ilyen közelre nem vettem elő Minkát. A beszélgetések közepette Jopi felvetette, hogy mi lenne, ha most már megnézhetnék a Bordót. Mivel nem vagyok semmi jónak elrontója :), fel is kerekedtünk, hogy megtartsuk a mustrát. Megnéztünk mindent, még András standardját és a maradék T1 alkatrészt is szemügyre vette a csapat.

Búcsúzás után hazatérve, elkezdtem gondolkodni, hogy még mi munkát kell elvégeznem a Bordón. Egy alapos alvázvédelemre mindenképpen szükség van, a fékeket át kell nézni és azt a rakoncátlankodó gyertyamenetet is javítani kell. Hát van mit csinálni és most már ideje lenne nekikezdeni. Ha nem fogy el az energia, akkor azért egy szolíd ültetés is jól mutatna neki......

Morgó-völgyben

A délelőtti munka után, ahova már Minkával mentem, úgy gondoltuk, hogy egy vacsorával pihenjük ki a mai napot, Noémival kiegészülve, hármasban. Célunk a kismarosi Morgó-völgyben nemrégiben újra megnyitott Öreg Morgó étterem volt. Miután elfogyasztottuk a környék legfinomabb pizzaját egy kis desszerttel kiegészítve hazafelé vettük az irányt. Alig fordultunk ki az étterem parkolójából az első kanyarban egy veteránt pillantottunk meg, nyitott motorháztetővel. Az úr éppen a gyújtását javította az 1922-s Citroennek. Egy kis menetjavítás után újra pöfögött az öreg. A csónakorra emlékeztető hátsó traktus mellett, külön tetszett a fából készült hűtőventillátora a paripának.

Egy kis veterános eszmecsere után arra jutottunk, hogy nagyon jó lenne egy váci veterán klub létrehozása. És mert nem ez az első eset, hogy felmerült a dolog, több ismerőssel is erre a következtetésre jutottunk, megfontolandó egy váci klub megalapítása...

Régi formában

Nem is értem miért nem léptem meg előbb ezt a benzinleengedős dolgot.

Ma délután befejeztem a tegnap elkezdett munkát. Az utolsó csepp átkozott etanolt is eltüntettem a rendszerből és jó kis 95-s benzinnel pótoltam azt. Megpucoltam a gyertyákat és próbalámpával a gyári értékre állítottam az előgyújtást. Röff, a motor szépen jár, de most következzék a próbaút, mert eddig sem az üresjárattal volt a gond. Láss csodát, Minka hozza a régi formát: lentről szépen megindul, minden gázadásra úgy reagál ahogy kell.
Hosszú idő elteltével örömmel vezettem az autómat a városban. Kedves barátok rögtön meg is állítottak és tolták a fricskákat: "Na mi van, lentebb nem megy az eleje?", "Még mindig nincs két egyforma felnid?"
Most következhet a tegnap említett szervíz...

Munka és tanulás

Elég szomorú a helyzet, de az van, hogy most már 2 hónap eltelt az első hivatalos hazai találkozó óta és nekünk még sehova nem sikerült eljutnunk. Míg korábban Minka gondja miatt, utóbbi időben a tanév végi hajrá, fokozott munkatempója miatt nem sikerült elmennünk. És ha csak az utóbbi időben kimaradt programok, Volks and Roll-ra vagy a Fonyódi VW Feszt-re gondolok ,bizony nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott. De van még előttünk az évből és szeretnénk Kiskörére, Tatabányára és ha megtehetjük Gaalba is elmenni. Addig is készülődünk...

Az előbb említett okokból Minkára sem volt időm mostanában, de ma kicsit foglalkoztam vele. Leengedtem a tankot, hogy holnap friss benzinnel töltsem fel és a tegnap beszerzett praktikus kiegészítőt is felszereltem. Hamarosan egy szelepállításra és olajcserére is sort kerítünk.

Kortalan Bogarasok

Sokszor látunk olyat, hogy apuci hobbyját folytatja, csodálja egy gyermek. Valahogy így van ez a bogarassággal is annyival másképpen, hogy ebből a hobbyból nem lehet "kinőni"....

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Schmidt Péter bácsi, aki az idei Westendes Rajzásra 87 évesen saját bogarával érkezett vagy Rajta Józsi bácsi, aki már sajnos több mint egy éve nincsen közöttünk és aki még utolsó éveiben is őszinte szeretettel várta az ifjabb bogaras generáció látogatását garázsában, kedves történeteit mesélve (2008-ban még mi is meghallgathattuk a híres butykos-vándorbot történetét).

Egy különleges kortalan bogarasra lettem figyelmes tavaly Fürstenfeldben. Nagyon meglepő volt számomra, hogy egy szolíd, de kítűnő állapotú ovál volánja mögött egy idős hölgyet pillantottam meg. Ritka a hölgyek között, aki ennyire ragaszkodna az autójához és még találkozóra is ellátogat vele.

De itt említhetném Manyi nénit is, aki megőrizte nekünk a Bordónkat, bár a férje őt soha nem engedte vezetni. Figyeljünk rájuk, kérdezzük őket történeteikről és legfőképpen tiszteljük őket, hiszen a hazai Kortalan Bogarasok úttörő szerepet vállaltak a magyar bogarazásban.