Visszatekintés 2017

A szokásos éveleji zenés fotóválogatás a 2017-s évről...

Retrospection - Göd

Eltelt 32 év sok minden történt, tárgyak, személyek, helyek és helyek....

2 hely, 2 város a Duna-kanyarban, 2x3 betű, egyik ahol gyerekeskedtem, egy másik ahol felnőttem, emberré lettem, remélem jó emberré lettem. Vác, ahol gyerekeskedtem, ahol a piaristáktól az alapokat kaptam, Göd ahol az utóbbi 10 évben minden nap éltem, még ha aludni Vácra is jártam, de ahol a napok érdemi részét töltöttem, ahol előbb a piaristák, majd a Kisvakond-Park munkát adott, ahol igazán felnőtté lettem, tanultam, tapasztaltam, keserű és boldog, nagyon boldog is voltam...

Göd ahol ismerem az utcák többségét, a fákat, sétányokat, az Ilka patakot, a Dunát. Személyeket, a hivatalbol, a művházigazgatót, a legjobb barkácsboltot, a tüzépeseket, a gépkölcsönzőst, a péket, az éttermeseket, a fodrászt és az autoszerelőt.

Göd ahol egy példakép legegyszerűbb számomra mégis legtökéletesebb munkája egy igazi Callmayer nyaraló áll, ahol büntetlenül el lehet dózerolni egy eredeti Makovecz házat, ahonnan Kincsem világhírűvé lett.

Göd, most mennem kell, többet tapasztalnom, tanulnom, kicsit feljebb lépnem. 10 évet töltöttünk együtt, sokat kaptam tőled és remélem elfogadod amiket én adtam neked, apróságokat amivel szebbé tettelek és a szívemből, lelkemből egy jókora darabot...

Göd köszönöm a rengeteg emléket, az egyedi és megismételhetetlen gödi nyarakat, amiket dunai fürdőzőktől hangos üres iskolafalak között tölthettem, a Duna illatát, a sok-sok új ismerőst, barátot, kedvességet, mosolyt!

Köszönöm a sok segítséget Fakusz-HB Kriszta és Zoli; Piramis tüzép; Makk Laci; Markó Csaba. Köszönöm a finom ebédeket Ilka Csárda; DonPapa; Széchenyi Csárda. Köszönöm a bizalmatokat Rita, Csanád, Gyuri, Laci!

Göd, ez volt az utolsó munkanapom határaidon belül, mennem kell, hiányozni fogsz és ha kérhetem, légy igaz apám, s ha tékozló fiú hazatér fogadd őt vissza... 

A "Volkswagen kiállítás"-ról

A bejegyzés indításaként minden elismerésem a Volkswagennek! Tényleg látszott a hétvégi rendezvényen, hogy nem kevés anyagi ráfordítással, tökéletes szervezéssel, minden megmozdítható infrastruktúrával szerveztek egy első osztályú régiós összejövetelt a márka kedvelőinek.

Ami viszont többeknél kiverte a biztosítékot, az engem is elgondolkodtatott. Gyakorlatilag, aki "kiállítóként" vett részt a rendezvényen (szándékosan nem nevezem találkozónak), az önként aláírta a hozzájáruló nyilatkozatot, hogy a rendezvény ideje alatt személyes szabadságában korlátozzák és a magyarországi képviselet 100%-ban marketing célra használja a jelenlétét és regisztrációját.

A találkozó nekem azon a füves területen zajlott, aminek a közelébe az alkatrészárusokat száműzték a rendezők, ahova akkor állhattam be, amikor kedvem támadt a munkaszüneti napon felébrednem és akkor hagyhattam el, amikor jól esett már a széltől és a csepergő esőtől áthűlve melegre vonulni. Ez az időintervallum minden megmaradt fanatizmusomat beleértve és a megtörténtek alapján is szűk 4 órás Hungaroringes tartózkodásnak vehető. A jelenjek meg legkésőbb 9-re, majd csak 16 óra után hagyhatom el a helyszínt, csak hogy a bogárhátúak között parkolhassak a Hippi-faluban, majdnem a duplája az előbb vázoltnak, szóval ezt én nem vállaltam, már csak a szeszélyes időjárás miatt sem.

Persze értem, hogy a rendezők ezzel egy elég nagy rizikófaktort zártak ki, teljesen jogosan az ilyenkor lóerőt duplázó kerékpörgető és emberek között gyorsulgató "tunerjóskák"-kal, ezt maradéktalanul aláírom.

De nagyon érdekelne, hogy miért(?):

REGISZTRÁLJ!!!! Add meg az adataidat!!!! Mert, ami a rendezvény honlapján elolvasható, sőt ami a rendezvény szabályzatában le van írva, abban ugyan semmilyen utalás nincs arra vonatkozólag, hogy milyen kötelezettséget vállalsz a regisztrációval, azt csak a válasz e-mailben, vagy a hozd magaddal aláírva részvételi-feltételek papíron olvasod, ha elolvasod, de addigra már az adatbázisban landolt a rendszámod, az email címed és a telefonszámod, amin engem személy szerint fel is hívtak a rendezvény előtt 2 nappal. Jó persze ha nem tetszik, akkor meg lehet állni a külső füves placcon, de az adatok... Nem mintha ezen én még fennakadnék - hiszen Kubatov már az ujjlenyomatom is birtokolja, na de ezt miért pont egy VW találkozón... Ez nem szép dolog!
Ami már sokkal érdekesebb számomra, hogy a most következő hétvégi Hungaroring Classic rendezvényt is pont erre a sémára fűzték fel, csak további 3 órával megnyújtott fogsággal.

Mindezek ellenére találtam a helyszínen egy-két kedvemre való, számomra új vagy először élőben látott léghűtésest. Íme:

Mintha sínen volna...

és amikor ezt már elhiszem és úgy gondolom, hogy tényleg rendben mennek a dolgok, hiszen kapott törődést, új kényelmesebb futóművet, na akkor villantja meg a foga fehérjét...

Történt ugyanis, hogy csütörtökön meglátogattam a Bogártuning Tomit műhelyénél. Zárás után ülök bele a kedvesbe indítás gázadásra pedál beesik... egy kuplungbowden csere csak nem jelent akadályt. Hát de... csak az akadály az alvázalagútban lévő csőben volt. Egy órás imádkozás után sem tudtam áttolni rajta az új bowdent és mivel már sötétedett összeszereltem mindent és a műhely menti utcában hagytam éjszakára Minkát. 

Másnap munka után visszatértem és a szivatót kiiktatva emelt fordulaton hazaevickéltem vele. Majd még egy éjszaka pihenés után szombat délután apró trükkel sikerült a lehetetlen, bekerült az új bowden. Bekötöttem, visszaszereltem mindent, beülök gyújtás és nem teker... ilyen pipa régen voltam és erősen fontolgattam, hogy elfogadom az ajánlatot amit előző este őfehérségéért kaptam.

Sikerült azonban gyorsan a hibát itt is megtalálnom, ahogy a régi bowdent fúróval pörgetve áttisztítottam a csövet az alvázban valószínűleg lerántottam a pozitív kábelt az önindítóról, ezért nem indított. De már azt is elemlámpa fénye mellett fedeztem fel, így a mai napra tolódott, hogy elhárítsam ezt a hibát is.

Az ajánlatról pedig annyit, hogy nem tudom mennyire tesz boldoggá az a kis pénz ellenben a sok-sok év kalandjaival, örömeivel, amit a bogarazással kaptam. Egyenlőre visszavittem a garázsba durcás Kisasszonyomat.

Gumiméret és meghiúsult osztrák túra

Persze nem a gumin úszott el a buli... De gondoltam, hogy a Bordó KPZ-t felszerelem az útra Minkára, azonban a bal oldalon valami nem stimmelt, súrolta a sárvédőt a magasabb oldalfalú gumi, míg a jobb oldalán az autónak, ha bőven nem is, de elfért az ív alatt a kerék.

Szóval visszacsavaroztam a original design felniket és ezen a péntek hajnali fotón még arra készültem, hogy útnak indulok Fürstenfeldnek.

De az időjárás előrejelzés elriasztott a hosszas kocsikázástól, inkább egy Börzsöny-túrára cseréltem a híres találkozót. Na majd két év múlva...

Mai nap margójára

  - 2, 6, 7, 8 számú főutak
  - 0 autópálya
  - kerek 370 megtett bogár-kilométer (valóságban kb 325 km a smart gumi miatt)
  - összesen 6,5 óra autózás
  - 2 db elfogyasztott megszakító

Egy kicsit bővebben:

Ma jelenésem volt Veszprém közelében egy leányzónál és az előző napok tesztkörein felbátorodva úgy döntöttem, hogy vonat helyett Minkával abszolválom a távot, hogy egy dögös autóval viritsak. Reggelről gyors pakolás, szükséges alkatrészek és szerszámok behányva egy útszéli bütyköléshez és útra fel!

9 órára értem el a Petőfi hidat, mert a Pesti rakpartot gyakorlatilag végigaraszoltam és ez az ami nagyon nem fekszik Minkának. Érd magasságában már éreztem, hogy valami nem stimmel a gyújtással, nem úgy vette a fordulatot ahogy reggel. Aztán mivel a fehérvári elkerülőnél sikerült ismételten egy ilyen sorozatos lámpától lámpáig gyorsítok fékezek periódust elcsípni (nem is értem, hogy egy elkerülőn miért nem lehet normálisan összehangolni a lámpákat), volt néhány indulás, amikor csak 3 henger működött. Várpalotánál elégeltem meg a dolgot, félreálltam stroboszkóp elő és beigazolódott, hogy elmászott a gyújtás. Ekkor már azt is tudtam, hogy a megszakítóval, hézaggal lesz baj, de mivel már csak 10 km volt hátra csak ráállítottam az elosztóra, majd érkezés és kihülés után foglalkozom vele.

Ebéd, kis hűsölés és szundikálás után szétkaptam az elosztót, hiszen készültem tartalékalkatrésszel és beigazolódott a gyanúm... a megszakító kalapácsába óriási kráter volt beleégve. Találtam egy új tartalék megszakítót a szerszámos dobozban, de rossz saruja volt, ami a kondira csatlakozik beleért a rotorba. De sebaj, beraktam a polcról egy új Beru megszakítót, majd azzal. Na ennek semmi köze nem volt az elosztóhoz, gyakorlatilag be sem lehetett rakni... Addig túrtam a dobozt amíg találtam egy használt, de összereszelt kalapácsú alkatrészt, ez ment bele, gyújtásállítás és láss csodát működik. Ha már ilyen közel vagyok a Balatonhoz, akkor gyerünk Akarattyára a magaspartra. Utoljára az első Gaali találkozónkról hazaúton töltöttem el Minkával egy közös éjszakát a Balatonnál, ennek már 10 éve. Pedig a 10 év alatt minden nyáron szerettem volna összehozni ezt a klasszikus Bogárhátú-Balaton felállást, de valahogy nem jött össze, most is csak röpke órákra. Mert amíg sétáltunk, hagytam gyönyörködjön fentről a kékségben, lubickolókban, vitorlásokban.

A hazaút már eseménytelenebben telt, Pétfürdő magasságában átfordultunk 60000-be (a héten javítottam ki a csapágy fedő kupakot és egyben spirálmeghajtót, így újra számlál az óra) aztán a Fehérvár elkerülő bermuda-háromszögben ismét jelentkezett egy kis háromhengerezés és hogy ne keljek át egyszerűen a fővároson a váci úton beleszaladtam egy balesetes dugóba fél óra araszolással.

Végkövetkeztetés:

  - A rohadt pesti dugók tartanak távol kettőnket a Balatontól.

  - Nem értem a mai napig a főúton 65-70 km/h-val közlekedőket.

 - Nem értem a "jófejkedőket", akik tötymörögnek, majd amikor előzném a delikvenst közben felgyorsít és röhög a visszapillantóban majd újra visszalassít. Igen ez egy 50 éves autó, te pedig menj a........

  - Szeretek ezzel a BOGÁRHÁTÚVAL kocsikázni akármennyire is nyaktörő hosszú távon az ülése :D

Minka formában

A héten nekiveselkedtem Minkának és mert sikerült egy stroboszkópot szereznem, így már úgy gondoltam nincs akadálya a motor beállításának. Abban biztos voltam, hogy a Brossol karbit kihajítom belőle, ennek a Bordó esett áldozatul. Az oda tartozó gyári karburátort használtam fel.

És akkor mindent újra, tömítések vakarása, újat vágni. itt vettem észre, hogy a szívócső karburátor talp felőli oldalát van egy ütés ami kitüremkedik a síkból. Idáig nem tapasztaltam ott fals szívást, ami a vastag tömítésnek lehetett köszönhető, de ha már észre vettem hát reszelőt ragadtam és új síkot képeztem a találkozási felületen. Persze a sorját nem reszeltem bele a szívóoldalba, bedugaszoltam a járatot.

 A hiba és a javított felület

Aztán mindent össze, gyújtásállítás és idáig láss csodát működik az autó. Autóztam is vele egyet a közeli falvakban. Az az igazság, hogy végre hosszú idő után élveztem az autózást. 

De sajnos azt is meg kellett állapítanom, hogy egyre több a kritikus pont, esőcsatorna kezd hólyagosodni, bal oldali "A" oszlop alja, első doblemezek, hogy csak a nagyobb problémákat említsem...

Otthon

Visszakerült a Bordó a garázsába még az elmúlt hét péntekén. Igazából úgy éreztem útban volt már és ennek megfelelően nem is készült el olyan szinten a munka ahogy azt vártam illetve kértem. Igazából nem is tudom miért kergettem hiú ábrándokat arról, hogy vannak még Magyarországon mesteremberek. Tudom amikor 10.000,- forintot el lehet kérni egy csavaros elem cseréjéért akkor miért gernyózzon napokat valaki egy öreg szaron... Csak amikor az utángyártott csavaros elem sem úgy illeszkedik mint a gyári, mert miért is, akkor jól jönne egyeseknek a lakatosipari lemezmunkák modul, még az ipari iskolák idejében is az alapozó gyakorlati részek között tanítottak, csak úgy mint a mai modulrendszeres modern szakképzésben. Itt nem gondolom, hogy a szakmai tudással lett volna baj, a csomagtértetőből kihozta a maximumot, egyszerűen nem éri meg tovább foglalkozni kalapálással egyengetéssel.

Na mindegy, ez van, végül is ez is haladás. De várok ötleteket bogaras olvasóimtól ki vállalhatja a további javítást, a rozsdás elemek javításával együtt.

Én annyit tettem még a lemezfelületek megóvása érdekében, hogy csiszolás és zsírtalanítás után megfújtam rozsdagátló alapozóval a nyers felületeket.

 

Születésnapomra

Majd két hete lakatosnál a Bordó és tegnap kaptam a telefont, hogy megindult a projekt, már ami a sérült részt illeti.

Úgyhogy a mai napot a lakatosnál kezdtem, ott ahol a totálkáros Octaviánk is annak idején újjászületett. Van még mit javítani és vannak még nehezen hozzáférhető területek, a teljes javításhoz a futóművet ki kell majd szerelnem, de kezd új energiám érkezni a feladathoz.

És a sarokcsiszolót is beszereztem a doblemezek tisztításához.

l

Szerteszét

Igaz csak az első lépésekhez szedtem tovább szét a Bordót, így a fölösleges sallangokat eltávolítottam a sérült területekről, illetve a szép felniket visszacseréltem a viseletes gyáriakra, hogy ne azok koszolódjanak a későbbi munkafolyamatok során. Praktikusan kimentettem, az üléseket is a vezető oldali kivételével, hogy ne üljön beléjük a flexpor a lakatolásnál.

Körbe is fotóztam, ezt ígértem már korábban is. A küszöbvégeken elől lesz javítani való, a fellépők felfogatási pontjainál, illetve azon a korábban sérült területen, a jobb oldalán az autónak lesz szükséges egy komolyabb beavatkozás.

A héten igyekszem beszerezni egy fordulatszám szabályzós sarokcsiszolót, hogy a doblemezekről könnyen lekapjam a régi alvázvédőt.

Minka a nagy futóműprojekt óta áll a garázsban, valójában felidegesített, mert ugye almádi lett volna a cél azonban, miután megint egy valag pénzembe és időmbe került egyszerűen megmakacsolta magát. Az új (pár ezer km-s) brossol karburátor akkora falsot szív pillangótengelynél, ami elég volna egy airride rendszer mozgatásához is. Szívem szerint hajintanám ki a taiwani gyújtás után, de nem tehetem, hiszen 40 jó magyar ezresért ezt lehet kapni itthon... szégyen! Marad a perselyezés.

Annyit javítottam a garázsom kupiján, hogy a tankot új benzincsövekkel felvértezve visszaszereltem a helyére.