Aztán a március elején Peti (szintén váci bogaras) bele kezdett a szükséges felújításokba 65-s Standardján. A munkálatokat az én javaslatomra Tomira bízta, és én már ekkor letárgyaltam a mesterrel, hogy lassan rá kellene nézni Minka motorjára, mert indításnál hangos… A vizsgálat után a motor építőelemeire bontásában maradtunk, mert a főtengelynek majd fél centis hosszirányú lógása volt. Március végén neki is álltunk a feladatnak és Minka „szíve” két óra múlva apró darabokban hevert egy lepedőn. Diagnózis: A csapágyak már nagyon el voltak használódva, dugattyú már belemardosott a hengerfalba, kopás nyoma látszott a palástján. Feladat: vonalbafúrás, új csapágyszett, új henger-dugó garnitúra…. már láttam, hogy mélyen a zsebembe nyúlok! :( :( :(.jpg)
Aznap este már a gépműhelyes barátomnál hevert a blokk-főtengely-vezérműtengely együttes. Majd egy hét múlva vittem vissza Verőcére, hogy nekiálljunk az összefűzésnek, ekkor már meg volt a szép új mahle 1,3-s henger-dugó garnitúra, amit Tomi hozott a haza árakhoz képest igen kedvezően Ausztriából. Végül április 9.-én jött Minka haza alig pár nappal a rajzás előtt.
Következett egy nagytakarítás, glancolás és már csak annyi pénzem maradt, hogy félig töltsem a tankot és indultam is a friss motorral az év első találkozójára a Cruise Night-ra (by Ratro) a Kerepesi úti Mc’i parkolójába.
Minka a Cruise Night-on.
Hát egy kínszenvedés volt!!! A motor még nem volt finomra hangolva, össze-vissza járt, falsot szívott és Pesten még az egyik gyertyát is beköpte így néha háromhengerezett. Szóval örültem, hogy hazaértem és a garázsban tudtam Minkát. :( Ezért, hogy másnap eljussak a Rajzásra a Kincsemparkba inkább a MÁV-t és BKV-t választottam. Összességében nagyon jól sikerült mindkét rendezvény a rajzásnak nagyon szép volt a helyszíne, sok szépen felújított autó került előtérbe és Magyarországon először direkt rozsdásított Rust-Bug készült és mutatkozott be Maresz műhelyéből és a személyes találkozásoknak is örvendtem, mert a tavalyi Gaal-i találkozó óta csak most sikerült találkoznom Mikivel és Marikával, a Cruise Night pedig hozta amit vártunk tőle, gyönyörű egyedi stílusban épült léghűtésesekkel. Ami beárnyékolta a dolgokat az a pénteki csúcsforgalom és szombaton a konstruma miatti tömeg…
Nekem ez volt a rajzás legszebb autója... :)Az országos események után belevetettem magam a motortérbe, hogy a szükséges ellenőrzéseket, beállításokat elvégezzem. Nagy kínlódás volt mire rájöttem hol is kap fals levegőt a motor, kapott új gyertyákat az egység és folytatódott a bejáratás.
Hogy a bejáratáshoz megfelelő legyen az aszfaltminőség a Fóti MotorBarátok Körének meghívására a májust a Hungaroringen kezdtük és először mentem 5 teljes kört a versenypályán. Köszönöm nekik és Boka Pistinek a meghívást. A pályát elhagyva Minka mint akit az erő hagyott el megállt majd pár perc pihenő, vizsgálódás és indítózás után beröffent és hazahozott.
Egy másik alkalommal, de még ebben a hónapban összekötöttem a kellemest a hasznossal és a bejáratótúra alkalmával ellátogattunk a Közlekedési Múzeum raktárának nyílt napjára, ahol veterán autó és motorcsodákat nézhettünk meg felújítás előtt, közben és után. 
Nagy meglepetésemre örömmel fogadták az „idegen VW-t” és még Vespázhattam is egy kicsit… köszönöm Gyula, hogy volt bátorságod és rám bíztad a motorod. Az újabb adag élmény után persze elhatároztam, hogy be kell szereznem egy Vespat, de ehhez még gyűjtenem kell.
A folytatásban beszámolok majd az év hátralévő találkozóiról és hogy miket alkottunk Minkán és más bogarakon.
Nagy élmény volt, mert ennyi motort még nem láttam egyszerre egy helyen ilyen komoly polcrendszeren. Az utunk ismét nem volt zökkenőmentes, ugyanis üzemanyagellátási problémákal küzdöttünk, valahol dugulás volt a rendszerben így úton útfélen megállt Minka, az M3 bevezetőn kétszer is… pár héttel később amikor a karbit szétkaptuk Jopival vettük észre, hogy a tűszelep fölött egy nagyobb darab szennyeződés néha elzárta a benzin útját, ekkor már rengeteg fejtörést okozva több pirosnál leállós akcióval és tank és benzincső tisztítás után. De minden gond ellenére ezt a raktárlátogatós napot sem zárhattuk stílszerűbben, minthogy Nomikámmal és Minkával kilátogassunk Verőcére a Vespa klub találkozójára.
Nagy meglepetésemre örömmel fogadták az „idegen VW-t” és még Vespázhattam is egy kicsit… köszönöm Gyula, hogy volt bátorságod és rám bíztad a motorod. Az újabb adag élmény után persze elhatároztam, hogy be kell szereznem egy Vespat, de ehhez még gyűjtenem kell.A folytatásban beszámolok majd az év hátralévő találkozóiról és hogy miket alkottunk Minkán és más bogarakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése