Jubi Rajzás

Vannak olyan körülmények, amiket a szervezők nem tudnak kiküszöbölni. Ide sorolnám a viharos szelet és ennek következményeként a hideget. Viszont vannak dolgok, amikre lehet készülni, mondjuk nem a beléptetés közben kellene összeállítani az ajándékcsomagot, ezzel nyújtva a sorokat, a zűrzavar, ami a pálya tesztelést övezte a sorban állásnál és akár a programpontok is. A szervezők már az elején bejelentették, hogy a kitűzött időben 250-300 autó körözésére lesz lehetőség, ami az évfordulót tekintve a résztvevőknek kb a fele. Mi is beálltunk a vége felé a sorba, de 11:47-kor közölték, hogy nincs tovább lehetőség a körözésre, bár a program szerint közel negyed óra állt még rendelkezésre erre, amibe két turnus talán belefért volna. De hát ennyi baj legyen, nem futotta meg Minka a 23-24-dik körét a versenycsíkon, majd pótoljuk májusban. :) Helyette fél óra múlva kezdődött a "gyorsulási ceremónia", ami valljuk be mindössze tízegynéhány autó játéka, ami a megjelentek számához viszonyítva, hát mit is mondjak... Az tény, hogy látványos dolog volt, de jártam én itt "fénykoromban" hivatalos futamon és akkor valahogy kicsit pörgősebbek voltak az események. Helyette mehettek volna körbe a kimaradtak. A körözéshez visszatérve, a sorakozásnál a szervezőknek nem tűnt fel a közel 1km hosszú üres box-utca, ahol ugyan úgy nyugodtan lehetett volna csoportba osztani az autókat, helyette szembeforgalmat csináltak a találkozóra érkezőknek, hatalmas dugót okozva.
Ezek tükrében annyit mondanék, hogy ott voltunk, oszt kész..... Viszont:
A váci csapatot én vezethettem fel a helyszínre vezető úton, miközben sok mosolyt és integetést kaptunk. Nagyon sok ismerőssel folytattuk a tegnap este félbehagyott beszélgetést. PéZsé barátom T1-ben ülve nyitott faltdach mellett hosszasan beszélgettünk, tervezgettük a jövőt, jó kis osztrák találkozót és hegyeket emlegetve, múltat idézve és felébresztve bennem a T1 tulajdonlás vágyát. Ákos JeansBugját is most vehettük először górcső alá, nagyon tetszetős darab lett és igen alacsony. :D A kedvencek rovat is gazdagodott egy pár bogárháttal, róluk majd az elkövetkezendőkben. Tomi kislányának, Katicának mosolyát látni, amikor megkapja a tűzoltó T1 modellt. Kiemelem a Boka család tűzoltószerelvényét, mint a találkozó egyik színfoltját és még sorolhatnám, ami gazdagabbá tette számomra a mai napot.
Szóval ezen dolgok miatt érdemes volt ismét ott lenni és már benőtt fejű bogarasként szemlélni a dolgokat, nem pedig az újdonság lila gőzével elborítva ámulni, mint ahogy azt öt évvel ezelőtt tettem.