Szomorú eset

Az ilyen dolgokról nem szívesen beszél az ember, de sajnos ezért van, hogy ma két hete sem erőm, sem időm nem igazán volt arra, hogy bejegyzést írjak.

Szóval múlt héten hétfőn későn délután kaptam a hírt, hogy szüleim, nagynéném, illetve férje autóbalesetet szenvedtek Erdélyben. Egy 4 m 80 cm magas hídról közel 20 m repüléssel landolt orral, majd az oldalára borulva a Skoda a Küküllő partján, a fák között. A hétvégére sikerült mindannyiukat hazaszállíttatni és megfelelő kórházi körülmények között ellátni őket. Nagynénémet még mindig kórházban kezelik, sok töréssel és légzési problémákkal, de azt kell mondanom, hogy a Csíksomlyói Szűz Mária ötödiknek velük utazott, hogy sem tetőre, sem pedig a folyóba nem estek bele, zúzódásokkal és sebekkel megúszták a dolgot.Nagyon köszönjük az Orbán Családnak a szállást és a gondoskodást (Orbán fogadó Zeteváralja), Sándor Tamásnak a mentést és trélerezést (Scorpion Trans), a Székelyudvarhelyieknek a sok-sok segítséget és törődést, az S.O.S., az OxyTeam és az Országos Mentőszolgálatnak a hazaszállításban nyújtott segítséget.
A Skodától sajnos búcsút kell vennünk, javíttatása jóval meghaladná a piaci értékét... Sajnálni fogom, mert hűségesen, gyakorlatilag nagyobb probléma nélkül szolgálta azt a 3,5 évet és 68000 km-t, amit újkora óta nálunk töltött. Én kimondottan szerettem, bár nem volt egy erőművész, de cserébe tágas belsejével és csomagtartójával, kényelmi felszereléseivel maximálisan kiszolgálta a család igényeit.Így viszont előtérbe kerültek és első számúvá léptek elő a bogarak. De előbb gyorsan orvosolni kell néhány apró problémát, olajcsere és zsírzás a Bordón, és megfontolom az ültetés dolgot Minkán, megkönnyítve a mindennapi közlekedést. Szóval kell még foglalkozni velük, de Minka már most, alacsonyan is bevetésre kész. Így történhetett meg, hogy az OBSI hetedik emeletéről is megörökíthettem már.