Nagyon kétségesen indult a mai napunk. Kezdődött minden ott, hogy elaludtam, Noémi ébresztett 8-kor, hogy mikor indulunk. Aztán nagyon jöttek a csúnya felhők nyugat felől, de úgy gondoltam, hogy belevágunk. Már fél tíz volt, mikor útra keltünk Bátonyterenye felé, és kerek tizenegy óra, mire bent voltunk a kastélykertben.
Sajnos a beharangozott rossz időjárás érezhető volt a megjelent autók számán, de azt kell mondanom, hogy kegyeltje a VW-s közösség az égieknek, mert egészen három óráig, amikor is mi hazaindultunk, csak gyenge szitálás harmatozta be a park füvét egy rövid időre. Mégis a megjelentek között akadt bőven látnivaló, szebbnél szebb gyönyörűen megépített autó, az aktuális trendet követve, gyári kinézetű kasztni élénk színű felnire ültetve. A léghűtéses flotta, ahogy az ezen a találkozón lenni szokott igen erősen elmaradt a vizesek mögött, bár az nagyon meglepett, hogy a mindösszesen - ha jól számoltam – 17 jelen lévő léghűtéses közül 6 Karmann Ghia volt.
Amit én még több év után mindig hiányoltam, az az, hogy a „szeretetcsomagban” kapott CKM, Éva magazin és három 2005-s Depo helyett egyet kellett volna csak kapni, egy Depo különszámot, amivel megtiszteli a szerkesztőség azokat, akik kilátogattak a találkozóra, ha már ez a magazin saját rendezvénye és az idei ugye jubileumi alkalom is volt.
Én összességében nagyon jól éreztem magam. Azért a barátokkal sikerült ismét jókat beszélgetni és ami az egészben a legjobb volt, egy nagyot autózni Minkával. Hazaúton még egy belvízzel elárasztott rét mellett is megálltunk fotózkodni, a tulajdonosnak arra nem volt ideje, hogy a kész bálákat elszállítsa a víz elől, helyenként csak a bála teteje látszott ki, ami olyan 1,5 méter vízszintet jelent…
Amit én még több év után mindig hiányoltam, az az, hogy a „szeretetcsomagban” kapott CKM, Éva magazin és három 2005-s Depo helyett egyet kellett volna csak kapni, egy Depo különszámot, amivel megtiszteli a szerkesztőség azokat, akik kilátogattak a találkozóra, ha már ez a magazin saját rendezvénye és az idei ugye jubileumi alkalom is volt.
Én összességében nagyon jól éreztem magam. Azért a barátokkal sikerült ismét jókat beszélgetni és ami az egészben a legjobb volt, egy nagyot autózni Minkával. Hazaúton még egy belvízzel elárasztott rét mellett is megálltunk fotózkodni, a tulajdonosnak arra nem volt ideje, hogy a kész bálákat elszállítsa a víz elől, helyenként csak a bála teteje látszott ki, ami olyan 1,5 méter vízszintet jelent…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése