Egy "Éjjeli Őrjárat" ideje alatt támadt gondolatok a kortárs művészet és a veterán-hobby autózás kapcsolatáról.
Minden bizonnyal már az alcím is magyarázatra szorul mindenki számára. Tehát nem vagyok hivatásos katona, sem biztonsági őr, mindössze arról van szó, hogy a Nemzet Televíziójában ezen a néven sugárzott műsor közben, ahol Veiszer Alinda vezetésével két debreceni kötődésű művész Térey János és Gulyás Gábor beszélgetett kortás művészetről, jöttek elő belőlem ezek a filozófiai eredetű gondolatok.
Szóvak "Mik vagyunk Mi?", akik arra adjuk fejünket, hogy saját magunkat négykerekűnkön keresztül mutassuk be. Mert az tagadhatatlan, hogy ha valamilyen irányvonalat adnak is mások által épített járművek, a miénk attól egyedi, saját belső világunkat ábrázoló személyes alkotás lesz. Pont mint a festőművészetben, ahol az alkotót egy természet által alakított forma ihlet meg, vagy a költészetben, amikor egy ízletes bor kortyolgatása közben az előtte elterülő látvány, az alakok mozgása ad inspirációt a rímek faragására a költőnek saját gondolatainak megfogalmazására.
Akkor "Mik is vagyunk Mi?"..., ezek alapján művészek. Művészek, mert alkotunk, hol saját kezűleg, hol pedig mester emberrel kommunikálva, hogy terveink, önkifejezésünk úgy testesüljön meg, ahogy azt képzelőerőnkkel megalkottuk.Egészen pontosan kortárs művészek, mert hát ezt a fajta önmegnyilvánulást nagyon sokan nem értik meg, csak azok, akik hasonló elhivatottsággal tekintenek egy-egy eredeti formájában megmaradt autóra. Mert egészen közeli barátaink, a veteránosok sem mindig értenek meg, túl radikális az ő szemükben az, amit mi a kedvencünkön véghezviszünk. De hát ez a kortárs művészet feladata, a polgárpukkasztás, a kirívás, az hogy a széllel szemben vizelünk. Mert a radikális változtatás, az önkifejezés az esetek nagy többségében nem a kényelmünket szolgálja, de mindez nélkül nincs autós kortárs művészet.
Mit csináljunk még mi? Rendezzünk kiállítást abból, amik vagyunk, egy baráti összejövetel alkalmával egy töltőállomás mellett, vagy egy találkozó keretei között egy nagy parkolóban a lakótelep szomszédságában és mutassuk meg a világnak azt, amit alkottunk, hiszen az egyedi autónk a mi kifejező eszközünk. Több mint valószínű, hogy egyesek furcsán néznek majd ránk, mások csak elsétálnak az autósorok mellett, lesznek olyanok, akik rajongással figyelik majd járművünk minden részletét, mondanivalóját és kevesen lesznek azok, akik gratulációval fordulnak felénk a végeredményt látván. Ismerjük fel, hogy mi ezzel üzenünk a társadalomnak és kommunikáljunk úgy, hogy felháborodást keltsünk, mert csak annak van foganatja.
Mik vagyunk Mi? Polgárpukkasztók, kortársak, művészek, alkotók, márkaőrültek vagy ahogy az átlag szemében látszunk csak egyszerű benzinvérű autósok.....
Minden bizonnyal már az alcím is magyarázatra szorul mindenki számára. Tehát nem vagyok hivatásos katona, sem biztonsági őr, mindössze arról van szó, hogy a Nemzet Televíziójában ezen a néven sugárzott műsor közben, ahol Veiszer Alinda vezetésével két debreceni kötődésű művész Térey János és Gulyás Gábor beszélgetett kortás művészetről, jöttek elő belőlem ezek a filozófiai eredetű gondolatok.
Szóvak "Mik vagyunk Mi?", akik arra adjuk fejünket, hogy saját magunkat négykerekűnkön keresztül mutassuk be. Mert az tagadhatatlan, hogy ha valamilyen irányvonalat adnak is mások által épített járművek, a miénk attól egyedi, saját belső világunkat ábrázoló személyes alkotás lesz. Pont mint a festőművészetben, ahol az alkotót egy természet által alakított forma ihlet meg, vagy a költészetben, amikor egy ízletes bor kortyolgatása közben az előtte elterülő látvány, az alakok mozgása ad inspirációt a rímek faragására a költőnek saját gondolatainak megfogalmazására.
Akkor "Mik is vagyunk Mi?"..., ezek alapján művészek. Művészek, mert alkotunk, hol saját kezűleg, hol pedig mester emberrel kommunikálva, hogy terveink, önkifejezésünk úgy testesüljön meg, ahogy azt képzelőerőnkkel megalkottuk.Egészen pontosan kortárs művészek, mert hát ezt a fajta önmegnyilvánulást nagyon sokan nem értik meg, csak azok, akik hasonló elhivatottsággal tekintenek egy-egy eredeti formájában megmaradt autóra. Mert egészen közeli barátaink, a veteránosok sem mindig értenek meg, túl radikális az ő szemükben az, amit mi a kedvencünkön véghezviszünk. De hát ez a kortárs művészet feladata, a polgárpukkasztás, a kirívás, az hogy a széllel szemben vizelünk. Mert a radikális változtatás, az önkifejezés az esetek nagy többségében nem a kényelmünket szolgálja, de mindez nélkül nincs autós kortárs művészet.
Mit csináljunk még mi? Rendezzünk kiállítást abból, amik vagyunk, egy baráti összejövetel alkalmával egy töltőállomás mellett, vagy egy találkozó keretei között egy nagy parkolóban a lakótelep szomszédságában és mutassuk meg a világnak azt, amit alkottunk, hiszen az egyedi autónk a mi kifejező eszközünk. Több mint valószínű, hogy egyesek furcsán néznek majd ránk, mások csak elsétálnak az autósorok mellett, lesznek olyanok, akik rajongással figyelik majd járművünk minden részletét, mondanivalóját és kevesen lesznek azok, akik gratulációval fordulnak felénk a végeredményt látván. Ismerjük fel, hogy mi ezzel üzenünk a társadalomnak és kommunikáljunk úgy, hogy felháborodást keltsünk, mert csak annak van foganatja.
Mik vagyunk Mi? Polgárpukkasztók, kortársak, művészek, alkotók, márkaőrültek vagy ahogy az átlag szemében látszunk csak egyszerű benzinvérű autósok.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése