Már régóta terveztem, hogy elviszem, felviszem Minkát és így a blogon keresztül olvasóimat is a szellemszállodához, Nagymarosra. Ma eljött az ideje és, hogy ennek kapcsán egy pár szót szóljak a történetről.
Történetünk valahol az 1960-70-es években kezdődik, az akkori "keleti blokk" két "baráti állama" szerződésben rögzíti a Duna országhatáraikon belüli szabályozását, a bős-nagymarosi vízlépcső megépítését. A magyarországi munkálatokat osztrák kivitelezők végzik 1986-tól, cserében az erőműben termelt energia 20 évig terjedő osztrák exportjáért. Erre reagált Nagymaros és a vendégmunkások kiszolgálására hatalmas infrastuktúrális beruházásokba kezdett. Éttermek, munkásszállók és egy hatalmas szálloda épült a Börzsöny oldalában. Aztán a 80-as évek végi változások és a nagyfokú szabadság megérkezésével civil szervezetek (Duna Kör) kezdtek tiltakozni az erőmű megépítése ellen, amit be kell látnunk nagy sikerrel tettek. 1989 októberében a kormány felfüggeszti a nagymarosi építkezéseket, majd később megkezdődik az "eredeti" állapot helyreállítása. A legnagyobb csavar a történetben, hogy a magyar fél részéről történt szerződésfelrúgás miatt a nemzetközi bíróságon indul per Csehszlovákia és Magyarország között, majd a szlovák oldalon üzembe helyezik a duzzasztót, ezzel hatalmas természeti károkat okozva a Szigetközben. A Magyar Állam kártérítést fizet a meg nem termelt energiáért az osztrákoknak, egyes feltételezések szerint ebből épültek a burgenlandi szélerőművek.
Összességében a természetet, Dömöst és Zebegényt megóvták a Dunakanyarban, de olyan ki nem törölhető "szobrok" maradtak a városban, amit nehéz lesz felejteni. Az üresen maradt szállodai szobák, éttermi konyhák, amikben étel soha nem készült és családok, életek, amik itt mentek tönkre.
Na itt jártunk ma Minkával.
Történetünk valahol az 1960-70-es években kezdődik, az akkori "keleti blokk" két "baráti állama" szerződésben rögzíti a Duna országhatáraikon belüli szabályozását, a bős-nagymarosi vízlépcső megépítését. A magyarországi munkálatokat osztrák kivitelezők végzik 1986-tól, cserében az erőműben termelt energia 20 évig terjedő osztrák exportjáért. Erre reagált Nagymaros és a vendégmunkások kiszolgálására hatalmas infrastuktúrális beruházásokba kezdett. Éttermek, munkásszállók és egy hatalmas szálloda épült a Börzsöny oldalában. Aztán a 80-as évek végi változások és a nagyfokú szabadság megérkezésével civil szervezetek (Duna Kör) kezdtek tiltakozni az erőmű megépítése ellen, amit be kell látnunk nagy sikerrel tettek. 1989 októberében a kormány felfüggeszti a nagymarosi építkezéseket, majd később megkezdődik az "eredeti" állapot helyreállítása. A legnagyobb csavar a történetben, hogy a magyar fél részéről történt szerződésfelrúgás miatt a nemzetközi bíróságon indul per Csehszlovákia és Magyarország között, majd a szlovák oldalon üzembe helyezik a duzzasztót, ezzel hatalmas természeti károkat okozva a Szigetközben. A Magyar Állam kártérítést fizet a meg nem termelt energiáért az osztrákoknak, egyes feltételezések szerint ebből épültek a burgenlandi szélerőművek.
Összességében a természetet, Dömöst és Zebegényt megóvták a Dunakanyarban, de olyan ki nem törölhető "szobrok" maradtak a városban, amit nehéz lesz felejteni. Az üresen maradt szállodai szobák, éttermi konyhák, amikben étel soha nem készült és családok, életek, amik itt mentek tönkre.
Na itt jártunk ma Minkával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése