Ma délután elindultam apummal, hogy elhozzuk a Bordót. Teljes hadifelszerelés nálunk volt, kompresszor, benzin, szerszámok és minden egyéb, hogy ne érjen minket meglepetés. Az idős hölgy várt minket, de a vívódás hallható volt a hangján –hiányozni fog neki a bogárka, ez az autó az „a tárgy”, ami leginkább emlék a férjétől. Elvégeztük a szükséges gyors munkákat, hogy mozgóképes legyen az autó (keréknyomás, benzin), hiszen csak két házzal költözne odébb, abba a sokat emlegetett kapualjba. Már járt a motor, amikor ismét kijött Manyi-néni, hogy ha gondoljuk, akkor nem kell ám elvinni a bogarat, itt maradhat nála, útban nincs neki és fizetnünk sem kell a tárolásért, „meg aztán itt jó helyen van és kicsit néha beleülhetek nosztalgiázni, persze ha megengeded….” mondta. Mivel a mi kapualjunk egy oldalról nyitott és a munkás autóm helyére került volna a bogár, így én is örömmel fogadtam a felajánlást. Szóval kicsit megmozgattuk az autót gurultam vele előre hátra a garázsban, nézve a fékeket és a kuplungot. Majd visszapakoltunk mindent és további pihenőre helyeztük őt, addig biztosan amíg ez a vizsga helyzet nem tisztázódik (átíratás miatt nem mindegy, hogy megspórolunk-e egy eredetvizsgát).
Természetesen Minkát sem hanyagolom el. Héten megérkezik a fizetés és megyünk a műszaki vizsgára, azt még nem tudom milyen formában…. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése