2017. augusztus 18., péntek

Mai nap margójára

  - 2, 6, 7, 8 számú főutak
  - 0 autópálya
  - kerek 370 megtett bogár-kilométer (valóságban kb 325 km a smart gumi miatt)
  - összesen 6,5 óra autózás
  - 2 db elfogyasztott megszakító
Egy kicsit bővebben:
Ma jelenésem volt Veszprém közelében egy leányzónál és az előző napok tesztkörein felbátorodva úgy döntöttem, hogy vonat helyett Minkával abszolválom a távot, hogy egy dögös autóval viritsak. Reggelről gyors pakolás, szükséges alkatrészek és szerszámok behányva egy útszéli bütyköléshez és útra fel!
9 órára értem el a Petőfi hidat, mert a Pesti rakpartot gyakorlatilag végigaraszoltam és ez az ami nagyon nem fekszik Minkának. Érd magasságában már éreztem, hogy valami nem stimmel a gyújtással, nem úgy vette a fordulatot ahogy reggel. Aztán mivel a fehérvári elkerülőnél sikerült ismételten egy ilyen sorozatos lámpától lámpáig gyorsítok fékezek periódust elcsípni (nem is értem, hogy egy elkerülőn miért nem lehet normálisan összehangolni a lámpákat), volt néhány indulás, amikor csak 3 henger működött. Várpalotánál elégeltem meg a dolgot, félreálltam stroboszkóp elő és beigazolódott, hogy elmászott a gyújtás. Ekkor már azt is tudtam, hogy a megszakítóval, hézaggal lesz baj, de mivel már csak 10 km volt hátra csak ráállítottam az elosztóra, majd érkezés és kihülés után foglalkozom vele.
Ebéd, kis hűsölés és szundikálás után szétkaptam az elosztót, hiszen készültem tartalékalkatrésszel és beigazolódott a gyanúm... a megszakító kalapácsába óriási kráter volt beleégve. Találtam egy új tartalék megszakítót a szerszámos dobozban, de rossz saruja volt, ami a kondira csatlakozik beleért a rotorba. De sebaj, beraktam a polcról egy új Beru megszakítót, majd azzal. Na ennek semmi köze nem volt az elosztóhoz, gyakorlatilag be sem lehetett rakni... Addig túrtam a dobozt amíg találtam egy használt, de összereszelt kalapácsú alkatrészt, ez ment bele, gyújtásállítás és láss csodát működik. Ha már ilyen közel vagyok a Balatonhoz, akkor gyerünk Akarattyára a magaspartra. Utoljára az első Gaali találkozónkról hazaúton töltöttem el Minkával egy közös éjszakát a Balatonnál, ennek már 10 éve. Pedig a 10 év alatt minden nyáron szerettem volna összehozni ezt a klasszikus Bogárhátú-Balaton felállást, de valahogy nem jött össze, most is csak röpke órákra. Mert amíg sétáltunk, hagytam gyönyörködjön fentről a kékségben, lubickolókban, vitorlásokban.
A hazaút már eseménytelenebben telt, Pétfürdő magasságában átfordultunk 60000-be (a héten javítottam ki a csapágy fedő kupakot és egyben spirálmeghajtót, így újra számlál az óra) aztán a Fehérvár elkerülő bermuda-háromszögben ismét jelentkezett egy kis háromhengerezés és hogy ne keljek át egyszerűen a fővároson a váci úton beleszaladtam egy balesetes dugóba fél óra araszolással.
Végkövetkeztetés:
  - A rohadt pesti dugók tartanak távol kettőnket a Balatontól.
  - Nem értem a mai napig a főúton 65-70 km/h-val közlekedőket.
 - Nem értem a "jófejkedőket", akik tötymörögnek, majd amikor előzném a delikvenst közben felgyorsít és röhög a visszapillantóban majd újra visszalassít. Igen ez egy 50 éves autó, te pedig menj a........
  - Szeretek ezzel a BOGÁRHÁTÚVAL kocsikázni akármennyire is nyaktörő hosszú távon az ülése :D

2017. augusztus 17., csütörtök

Minka formában


A héten nekiveselkedtem Minkának és mert sikerült egy stroboszkópot szereznem, így már úgy gondoltam nincs akadálya a motor beállításának. Abban biztos voltam, hogy a Brossol karbit kihajítom belőle, ennek a Bordó esett áldozatul. Az oda tartozó gyári karburátort használtam fel.
És akkor mindent újra, tömítések vakarása, újat vágni. itt vettem észre, hogy a szívócső karburátor talp felőli oldalát van egy ütés ami kitüremkedik a síkból. Idáig nem tapasztaltam ott fals szívást, ami a vastag tömítésnek lehetett köszönhető, de ha már észre vettem hát reszelőt ragadtam és új síkot képeztem a találkozási felületen. Persze a sorját nem reszeltem bele a szívóoldalba, bedugaszoltam a járatot.
 A hiba és a javított felület
Aztán mindent össze, gyújtásállítás és idáig láss csodát működik az autó. Autóztam is vele egyet a közeli falvakban. Az az igazság, hogy végre hosszú idő után élveztem az autózást. 
De sajnos azt is meg kellett állapítanom, hogy egyre több a kritikus pont, esőcsatorna kezd hólyagosodni, bal oldali "A" oszlop alja, első doblemezek, hogy csak a nagyobb problémákat említsem...

2017. augusztus 1., kedd

Otthon

Visszakerült a Bordó a garázsába még az elmúlt hét péntekén. Igazából úgy éreztem útban volt már és ennek megfelelően nem is készült el olyan szinten a munka ahogy azt vártam illetve kértem. Igazából nem is tudom miért kergettem hiú ábrándokat arról, hogy vannak még Magyarországon mesteremberek. Tudom amikor 10.000,- forintot el lehet kérni egy csavaros elem cseréjéért akkor miért gernyózzon napokat valaki egy öreg szaron... Csak amikor az utángyártott csavaros elem sem úgy illeszkedik mint a gyári, mert miért is, akkor jól jönne egyeseknek a lakatosipari lemezmunkák modul, még az ipari iskolák idejében is az alapozó gyakorlati részek között tanítottak, csak úgy mint a mai modulrendszeres modern szakképzésben. Itt nem gondolom, hogy a szakmai tudással lett volna baj, a csomagtértetőből kihozta a maximumot, egyszerűen nem éri meg tovább foglalkozni kalapálással egyengetéssel.
Na mindegy, ez van, végül is ez is haladás. De várok ötleteket bogaras olvasóimtól ki vállalhatja a további javítást, a rozsdás elemek javításával együtt.
Én annyit tettem még a lemezfelületek megóvása érdekében, hogy csiszolás és zsírtalanítás után megfújtam rozsdagátló alapozóval a nyers felületeket.
 


2017. július 21., péntek

Születésnapomra

Majd két hete lakatosnál a Bordó és tegnap kaptam a telefont, hogy megindult a projekt, már ami a sérült részt illeti.
Úgyhogy a mai napot a lakatosnál kezdtem, ott ahol a totálkáros Octaviánk is annak idején újjászületett. Van még mit javítani és vannak még nehezen hozzáférhető területek, a teljes javításhoz a futóművet ki kell majd szerelnem, de kezd új energiám érkezni a feladathoz.
És a sarokcsiszolót is beszereztem a doblemezek tisztításához.
l


2017. július 3., hétfő

Szerteszét

Igaz csak az első lépésekhez szedtem tovább szét a Bordót, így a fölösleges sallangokat eltávolítottam a sérült területekről, illetve a szép felniket visszacseréltem a viseletes gyáriakra, hogy ne azok koszolódjanak a későbbi munkafolyamatok során. Praktikusan kimentettem, az üléseket is a vezető oldali kivételével, hogy ne üljön beléjük a flexpor a lakatolásnál.
Körbe is fotóztam, ezt ígértem már korábban is. A küszöbvégeken elől lesz javítani való, a fellépők felfogatási pontjainál, illetve azon a korábban sérült területen, a jobb oldalán az autónak lesz szükséges egy komolyabb beavatkozás.
A héten igyekszem beszerezni egy fordulatszám szabályzós sarokcsiszolót, hogy a doblemezekről könnyen lekapjam a régi alvázvédőt.

Minka a nagy futóműprojekt óta áll a garázsban, valójában felidegesített, mert ugye almádi lett volna a cél azonban, miután megint egy valag pénzembe és időmbe került egyszerűen megmakacsolta magát. Az új (pár ezer km-s) brossol karburátor akkora falsot szív pillangótengelynél, ami elég volna egy airride rendszer mozgatásához is. Szívem szerint hajintanám ki a taiwani gyújtás után, de nem tehetem, hiszen 40 jó magyar ezresért ezt lehet kapni itthon... szégyen! Marad a perselyezés.
Annyit javítottam a garázsom kupiján, hogy a tankot új benzincsövekkel felvértezve visszaszereltem a helyére.

2017. június 17., szombat

Bogarasságom kezdetei

Sok évvel ezelőtt csak egy sorban utaltam már arra, hogy honnan is eredeztethető az az inger vagy élmény, ami a bogárhátúzást volkswagenezést belém oltotta.
Ma reggel kaptam egy messenger üzenetet egy ismert ismeretlentől, hogy én vagyok e az az István, aki a gyerekkorát Stuttgartban töltötte.... hát idáig ez lehetek is én és abban a pillanatban bevillant egy kép, egy klasszikus felállásról a 90's évek legelejéből: egy csinos szőke nő egy tűzpiros bogárhátúban. Igen az Ildi, aki úgy 25 évvel ezelőtt megfertőzött a bogarasságnak nevezett kórral, egy autóval, aminek az elejéből hiányzott a motor, helyette oda a bevásárlást pakolta és a hátsó ülése mögött volt még akkora hely, ahova simán bekucorodtam... Bizony jó párszor előfordult, hogy egy piros bogárral utaztam vagy egy Golf cabrioban portyáztam. Hát innen indult minden, ami nálam a bogarazást jelenti.
Borsódzik a hátam, mert fotót is kaptam egy német rendszámos bogárhátúról és a 25 évvel ezelőtti önnön magamról, egy állítólag hírhedt égetnivaló rosszcsontról.... :D


2017. június 10., szombat

Minka Projekt 2.1

Öröm és siker, tegnap találtam időpontot egy futóművesnél, bár az 5dik vállalkozó volt csak alkalmas a feladatra. Mondjuk azt a szerelőt nem is értem, akinek a futóműves állásán egy Chrysler dekkol szétborított motorral. Mert hogy a nyugdíjas kisöreg nem szívesen vállalja már az aknába lemászást azt megértem, de hozzátette elköszönésnél, ha nem sikerül mással megoldanom, akkor menjek vissza s megcsinálja.
De a sikerig érdekesen vezet az út, vagyis nyikorgó gumikkal. A futóművesig a keresztben álló kerekek borzasztó sivító-vonyító hangot hallattak, és mindez a nagy rendőrségi razzia kezdőnapján... :D
Szegény srácot megizzasztottam az excentrikus csavarokkal kerékdőlés állításnál, pedig bőséges zsírzás mellett lettek összerakva az alkatrészek, de hát mindenki dolgozzon meg a fizetségéért, mindettől függetlenül nagyon rendes volt, nem riadt meg a feladattól és úgy kezelte Minkát ahogy egy ilyen korú autót illik. Ez nagyon tetszett!
Aztán egy rövidke pár kilométeres autókázás, és közben rá sem ismerek a saját autómra. Az útakadályok lényegesen könnyebben abszolválhatók, nem üt bele egy-egy repedés annyira a futóműbe, hogy úgy érzem szét akar szakadni az alváz. Mindennek ellenére az a gokart feeling, amit a korábbi torziós tekergetéses ültetés adott hiányozni fog.
Az első benyomásokhoz az is hozzátartozik, hogy a látványát még szoknom kell, valamennyivel magasabb és ami igazán zavar, hogy szélesebb is lett, bár ez utóbbi ismert sajátja a tengelycsonkos ültetésnek. Egy kis keskenyítéssel orvosolható, de most nem akartam beleállni egy futómű keskenyítéses projektbe. Bár igazából minden adott hozzá, van bontott hídtest, megvan a lézervágott és összeállított lengéscsillapító tartó, majd a tárcsafékes csonkhoz készül keskenyített verzió is.
A tankot nem raktam vissza még a helyére, arra készülve valamit még javítani kell, szóval 1 literes olajos dobozról üzemelünk, ez durván egy Göd-Vác táv, ami brutális fogyasztást sejtet...

Mára ütemeztem egy olajcserét, az elkövetkező héten tesztelés, gyújtás és karburátor ellenőrzést terveztem, mert alapjáratot nem találom üzemmeleg motornál, a hétvégére pedig nagyon szeretnék a nyári rajzásra eljutni. Jó volna a leparkolt pótkerékzsebet is kicsit esztétikusabbá tenni.

2017. június 8., csütörtök

Minka Projekt 2.0

Elérkezett az idő, csápos emelőre került Minka. Régi ki, felújított a helyére. Hídtest lengőkarokkal, tengelycsonk, fék új fékdobokkal, kormánymű, lengéscsillapítók... Sajnos nem lehettem jelen a munkafolyamatok alatt, csak egy-egy fél órára sikerült megszöknöm a munkából. Most úgy állunk, hogy fék légtelenítve, kerekek jelenleg még cselecsálék, s a fájó pont, hogy futóműves csak a jövő héten vállalja a beállítást. Km-bowden oldalára kell egy új csapágykupakot gyártanom, illetve a tank visszaszerelése van még hátra, de azt hogy könnyítsem a futóműves munkáját, csak később rakom majd a helyére. 
Tengelycsonkos ültetés tapasztalatairól majd néhány száz megtett km után.

Amit szomorúan meg kellett azonban állapítanom, hogy Minkám nem került jobb állapotba az elmúlt tíz év alatt... közeledik a szétborítás ideje, s valahogy úgy állapodtam meg magammal, hogy ha az élet nem szól máshogyan közbe, akkor a következő vizsgaciklust túlélve megkezdem életem első autójának teljes felújítását.
Ebbe az időintervallumba tervezem beiktatni azt a projektet is, hogy a nemrégiben beszerzett Weber IDF szett is megfelelő motoralapra kerüljön. Erről a hirtelen beszerzésről még mesélek. Persze ezek a hosszútávú tervek... :D

2017. június 4., vasárnap

Hétvégére

A héten pénteki napra próbáltam rögtönözni egy mini találkozót a városban, ami nem hogy minire, de sokkal inkább makróra sikerült. Két bogár futott össze a Duna-parton, a Tóbiás bogár jött el még, őt már korábbról ismeritek innen. Bálint barátomék bogara, amit nagypapája vásárolt újonnan és azóta is a családjukban van.

Majd a péntekit a mai napon folytatva kirándultam egyet kutyával és bogárral, aminek az lett a vége, hogy a püspökség elé leparkolva rajt felejtettem a világítást és mikor próbáltam menekíteni a drágaságot a a vihar elől se kép se hang. Szóval most úgy állunk, hogy aksi töltődik a garázsban, Minka pedig ázik a parkolóban... pancser voltam.  


2017. május 28., vasárnap

Bodzázás

Született már hasonló témájú bejegyzés, de mivel ma többen lefigyeltek bodzavirág szedés közben így gondoltam itt is megosztom, mert szeretem a bodzaszörpöt... :D
Szóval mostanában ahogy lehetőségem engedi térülök fordulok Minkával. Bár a futómű átszerelés még várat magára - ugyan minden elő van készítve a feladathoz, a szerelők nem értek még meg hozzá, de itt az ideje aktivizálódni a kérdésben!
És a havi vasárnapi program sem maradhatott el, meglátogattuk a Bordót is. Sajnos kezd durván beporosodni a karosszériája. Itt is ideje volna lépni!

2017. május 6., szombat

Rajzás

Az a helyzet, hogy megvártam a jó időt a rajzásra indulással. Reggelről még kicsutakoltam Minkát, sajnos idejét nem tudom mikor porszívóztam ki utoljára ezzel konstatáltam, hogy ideje lesz új szőnyegezést gyártanom bele, majd kapott egy verdafürdetést is, majd a déli harangszóval és megtöltött hassal elindultam a Ring Autósmoziba rajzani. Mivel a pályázás nem igazán vonzott, nem is terveztem a korábbi indulást.
Amit viszont szomorúan konstatáltam, hogy ez a rajzás nem sikerült országosra... Sehol egy debreceni, pécsi vagy egy győri autó. Talán az a kaposvári variant volt a legtávolabbról érkező amit az értékesítés reményében hoztak fel erre a találkozóra. Hol van már a rajzások régi fénye? Miért nem jönnek a bogarasok? Elfogytak? Ellustultak? Drága? Messze van? Nem érdekli? Miért nem a tesco? Miért nem a premier? Miért nem Hungaroring?
Pedig amikor elindultam, volt bennem lelkesedés, hiszen két éve már nem voltam a szezonindító találkozón, talán látok majd valami újdonságot, gondoltam... De még azt sem.
No nem baj. A délutánt lezártuk Andrással egy kis Porsche-s élményautózós BugParts látogatással. 

2017. április 23., vasárnap

Minka Projekt 1.1

Akkor mára a hídtest jutott. Egyszerű feladat, zsírzószemeket cserélni és a lefestett, átgömbfejezett lengőkarokat a helyükre tolni, rögzíteni. Persze mindez előtt, ahogy tegnap is az összes menetet és csavart átjárattam, a lengőkarokat pedig alaposan bezsírozva helyeztem el a csövekben. Íme az eredmény:


Persze felpattantam a szopórollerrel is, mivel ez egy itthoni "szánalmas" körülmények közötti projekt, ezért a pincében talált cipősállványból rögtönöztem festő állványt a lengőkarokhoz. Hogy a maradék zsír ne kenje össze ezt az "állványt", mindegyik csőre húztam egy-egy nylon zacskót. Az egyik lengőkarnál sikerült nem észrevennem, hogy benne maradt ez a zacskó és úgy húztam rá a rugókötegre. Persze amikor észleltem a bibit, a zacskót már a zsírban megragadva, összetömörödve a lengőkar legalján sejtettem... Innentől mindenki el tudja képzelni, hogy a fejem búbjáig zsíros lettem mire kivadásztam.
Egy kép a rögtönzött állványról, hogy értsétek a zacskózás miértjét. Ja, és hálás volnék, ha az átgondolt funkciója a cipőállványnak itt maradna a blogon, mert mehetek itthonról "Traxlistul" a fenébe... :D

2017. április 22., szombat

Minka Projekt 1.0

Eljutottam a level 1 fejezethez, azaz az alkatrészek pucolása és festése mellett nekiálltam az aprólékos összeszerelésnek. Mert ugye azt gondolnánk, hogy ilyenkor megy egyszerűen minden, hiszen minden tiszta, frissen festett, csak össze kell kapatni. Pedig egy menetbe belefolyt festék, egy kis rozsdafolt a csavarmeneten, ami fölött elsiklottunk bosszúságot tud okozni...
Szóval én úgy álltam neki a tengelycsonkok összeszerelésének, hogy előtte minden menetet és csavart WD-40 segítségével tiszta járásúvá takarítottam, majd zsírral tekertem véglegesen a helyére. Bevásároltam új csavarokat is, de végül maradtam a bontott gyári csavaroknál, amiket korábban felkorongoztam és lefestettem, még ha kicsit csorbák is talán még így is jobb minőségűek, mint a ma gyártott kínai társuk. Esetleges bontásnál talán nem szakadnak be.
Közben a lengőkarok a garázsban száradnak, holnapra a hídtest összeszerelését terveztem be...
A festés nem lett Picasso minőségű, hiszen az alapozó réteget csak ecsettel hordtam fel, ezért néhol csíkos maradt a fújt lakkréteg ellenére a felület, de hát futómű és fékalkatrészekről van szó, csak nem ezt fogják majd nagyítóval vizsgálni az érdeklődők. Viszont a színösszeállítást, ezt a mély kékesszürkét a feketével kombinálva jó választásnak érzem.

2017. április 20., csütörtök

Minka Projekt 0.3

Nagyon helyesen dübörgésnek indult a gazdaság, megindultak a munkák és Húsvét is elérkezett, ez kicsit visszavetett a projektben. Mindössze annyi változás történt, hogy sikerült a lengőkarokat átpréseltetnem, így már új gömbfejekkel várják azt, hogy megkapják a végleges festést. Összegyűjtöttem még az összeszereléshez szükséges alkatrészeket is, új kormányösszekötők hiányoznak egyedül, de itt valószínűleg a már meglévő alkatrészeket szerelem majd vissza.
A sok munkának az az előnye, hogy jár kel az ember a környékben. Így jutottam be a szomszédos falu egyik kertjébe, ahol a fészer alatt egy érdekes formát fedeztem fel. Várja a megújulást...
Egy említésre való dolog még Húsvéthétfőről, hogy eladtam a Simsont. Történt ez mindazért, mert egyszerűen nem fértem el tőle. Nem sokat használtam, valóban most kezdődött volna a szezonja, de remélem lesz még rá lehetőségem motorozni. Ami ennek a hétfő éjszakának az érdekessége volt, hogy 7 társa mellé egy utánfutóra toltam fel a kis pirost és a szállítmány már indult is Németországba. Már ezt a néhány éve mindennapos utcaképbe illő használati tárgyat is visszaexportáljuk származási országába. Idővel a Simók is elfogynak itthon, meg persze ezzel srófoljuk fel az árukat, mert a legendák szerint a németeknél egy szebb példányért már 3000 eurót kínálnak.
Érdemes elgondolkodni....

2017. április 2., vasárnap

Minka Projekt 0.2

Mára megkötött az alapozó, de délelőtt támadt egy olyan szenzációs ötletem, hogy a hegesztési varacskokat egy kis gittel eltüntetem a hídtestről, mintha Show-Car készülne Minkából. Az eredmény, hogy egy fél délelőtt csiszolhattam a rejtett zugokat.... Óriási ötlet volt, gratulálok magamnak.

Mindenesetre valamivel szebb lett mintha úgy hagytam volna, bár az ecsettel felhordott alapozó festék csikozása így is megmaradt a többi felületen. Ebédidőre így az alkatrészek nagy többsége megkapta a végleges fényes szürke színét.
Az előttem álló hét feladata, hogy a lengőkar gömbfejeket kicseréltessem, az új fékdobba a csapágyat bepréseltessem. Ezeknek itthon csődarabok és samu segítségével nem akarok nekiállni, inkább a szakszerű hidraulikus préses eljárásra kérek majd fel valakit. Illetve beszerzendő egy hosszú (jobb oldali) kormányösszekötő szár, meg néhány csavar is, hogy össze is szerelhessem a futóművet. Bár az első gondolatom az, hogy a gyári csavarokkal rakom össze az alkatrészeket, csak a szükséges helyeken pótolok.

2017. április 1., szombat

Minka Projekt 0.1 - Kovácsolt vas

Történt mégpedig mindez azért, mert a lakatostól elhozva a hídtestet, egy kisebb lyukacskara lettem figyelmes a lengéscsillapító tartó torony belső oldalán. Aztán közelebbről szemlélve és megbolygatva a dolgot már nem is volt olyan kicsi az a lyuk, már majdhogynem a 100 forintos is befért rajta és nem élével mint a kávégépbe, hanem lapjával....
Nem akartam újra hurcibálni a futóművet, Gödről Vácra, ezért kedves barátomat kértem fel a hiba precíziós javítására. Gyuláról tudni érdemes, hogy rajong a Panzerwagenekért és hogy nincs a Dunakanyarban sőt egész Pest megyében más olyan valaki, aki úgy tud hegeszteni mint Ő. Mindezt megspékelve azzal, hogy lakatos szakmáját kovácsmesterséggel tökéletesítve még a fémanyagok magas szintű megmunkálásához és hőkezeléséhez is ért. Na ennek eredménye lett, hogy egy igen komoly nyújtási és domborítási eljárásnak a végén erősödött meg az elvékonyodott lemezrész a bogár futóművön, élében anyagában összehegesztve, hogy víz ne kerülhessen a lemezrétegek közé.
Mostanra pedig már a garázsban száradnak az alkatrészek az újbóli alapozás után.

2017. március 28., kedd

Minka Projekt 0.0

Néhány mondatban Minkával tervezettekről.
Már ráfér egy fék felújítás, oválisak az első fékdobok. Ehhez már igazából korábban megvásároltam minden mechanikus és hidraulikus alkatrészt, de váratott magára a dolog, mert egy kicsit komplexebben gondoltam a dolgot. Aztán szembe sétált a lehetőség - amit majdnem el is szalasztottam - és Pető Zolitól a sárvári bogarasok elnök ügyvivőjétől vásároltam egy komplett első futóművet, dobfékes ültető csonkokkal.
Ahogy érkezett a futómű, félig szétszedve. 

Persze szeretem rendben a helyére rakni a dolgokat, így az egység szétszedése, takarítása után, szemcseszórással felszínre hozattam a gyenge pontokat, rozsdagátló festés és a hibák lakatolása után áll most a projekt. Várat magára a az újbóli alapozás és a végleges festés az összeszerelés előtt.
Erről tényleg szeretnék majd részletesen írni, hogy milyen érdekességek merülnek fel a tengelycsonkos ültetésnél.
 Fékek alkatrészeikre szedve
 Szemcseszórás utáni állapotok
 Tengelycsonkok drótkorong előtt és után
 Korróziógátló alapozóban