2008. december 31., szerda

Népautós Szilveszter

Már vártam a mai napot: kicsit bogarazhatok ebben a hidegben is, találkozhatok a fórumos barátokkal és megörvendeztethetem magam és bogaramat egy kis ajándékkal…(Előző este még muffint is sütöttem, hogy készüljek is valamivel, remélem ízlett a fiúknak...)
Ezekből az elsőként említett bogarazás sajnos elmaradt, ugyanis lemerült az aksi Így nem indult a gépezet, pedig egy hete raktam vissza a kipucolt tankot és akkor még jó nagy köröket mentem a városban, nem volt ilyen problémám. Így Minka sajnos a garázsban maradt és a skodával indultam a közlekedési múzeumhoz (már utólag nem bánom mert így könnyebb volt a hideget elviselni, ráadásul a bogárban fűtés sincs :):):) ). Magammal vittem még Visy Gábor barátomat is, mert drága asszonyom a hidegre hivatkozva kihagyta a „túrát”.


Nagyon örültem a sok ismerősnek, de legjobban Gumiboginak, mert nála vehettem át a Ratrotól vásárolt „ajándékot”, a KPZ felniket. Bízom benne, hogy jól fognak majd mutatni a fehérségemen, de egyenlőre a mamám padlására raktam őket, mert, ha hazahoztam volna, megint hallgathatok, hogy mire költöttem… :)

De vissza a szilveszteri találkozóhoz. Mikor odaértünk, még szinte csak bogarak voltak a parkolóban, de sorban jöttek a trabantosok és egy hatalmas T3-s konvoj is betévedt. Nem számítottam ennyi autóra. Hogy még jobb legyen a hangulat forró teával, forraltborral, hot-dogggal és sütikkel is készültek a bogarasok.
Hálás köszönet a szervezőknek.

2008. december 15., hétfő

Szerelések, esküvő és utazások 2008-ra

A 2008-s év nem folytatódhatott volna a „kötelező programok” nélkül. Ezek közé sorolom időrendben a Sződligeti Veterántalálkozót, Kiskörét, Kaefertreffen Gaal és Tatabányai Bogártalit.
Sződliget úgymond hozta a „szokásos formáját”. Rossz időjárás előrejelzés, de mégis kegyes égieknek köszönhetően ott lehettünk a 2-s főút mellett. Kiszabadítottuk Tomi zöld Szörnyetegét a „mélykó-mából”,4 év után először látott napvilágot:D ,és a lelkes rendezőcsapatnak köszönhetően egy játékokkal, vetélkedőkkel tarkított nagyon kellemes délelőttöt tölthettünk el veterános barátaink között.

Ezek után jó pár nap kemény munka következett. Először is július elején a gárdonyi találkozóra mindössze három nap alatt építettük újra romjaiból a Bamakó Baját. Szerdán 10-kor vettük le a frissen szinterezett alvázat és alkatrészeket a teherautó platójáról és álltunk neki a melónak. Ki kellett javítanunk a szállítás közben megsérült kasztnit az új műanyag elemeket még fényezni kellett, egy rossz sivatagi manőver után egy sziklára akadt váltó cserére szorult, a motort össze kellet fűzni és nem utolsó sorban autó kinézetet varázsolni neki. A kevés idő ellenére úgy érzem jó munkát végeztünk, igaz pénteken éjfélkor még nagy iramban csavaroztunk és állítottunk. Minden nehézség ellenére ott volt Gárdonyba az autó, de a technika ördöge itt is tréfálkozott a szétdurrant gyujtótrafó miatt több kilométert vontatni kellet az autót…

A következő héten, pedig már Kiskörére készültem és igyekeztem új arcot adni Minkámnak. Mivel nem kapkodtam el a dolgot így péntek délelőtt álltam neki a felújítás követően először olajat cserélni, az első lengéscsillapítókat trabant gátlókra cserélni az ültetés következtében sokat romlott komfort javítására, a fékdobokat egy kis festékkel kipofozni és az új felniket a Smart szettel felszerelni… Az eredmény szerintem önmagáért beszél! Igazi dögös bombázó lett Minkából. Hát négyre végeztem is a feladatokkal és egy gyors mosás és bepakolás után nekivágtunk a kátyúmentesnek nem nevezhető Köre felé vezető útnak. Mivel az utolsó 30 kilométert csak kettesben alapjáraton tudtuk megtenni - így is több helyen szikráztatva az aszfalton a híddal - már csak szürkület után érkeztünk meg a táborhelyre és egy gyors sátorverés után belevetettük magunkat a közösségi életbe és sokáig eltársalogtunk… Másnap reggel Bill ébresztet minket nem teljesen józan állapotban, ahogy Gegob új gumikeverékét éltette, igaz Kardos Feri próbálta csitítani, kevés sikerrel :D. A hétvége a megszokott menetben folytatódott tovább felvonulással, strandolással és tartalmas beszélgetésekkel a technikai és a történelem terén egyaránt. Itt köszönném meg KDFJózsinak a képes beszámolókat a régi idők bogarast eseményeiről. Máskor is szívesen vennénk az elbeszéléseit! És természetesen szerelés nélkül meg sem úszhattuk volna dolgot: az első kerékcsapágyakra kellett ráállítanom Minkán, természetesen a kilométerspirált rögzítő zeigert elveszítettem a fűben és a kupak kimetszése is elkopott már ezért pontos sebességmérés nélkül jöttünk haza…


A rákövetkező szombaton egy örömteli esemény alkalmából bogarazhattunk (sajnos Minkám nélkül, mert az utcánkban rendezvény volt ami nehezítette a garázsból való kiállást, így Tomi frissen elkészül sárga kabriójában utaztam), Jopi klubelnökünk és kedvese Móni esküvőjén vehettünk rész Boka Pisti vezetésével a Terkebogosokkal együtt. Reméljük sok emlékezetes és boldog percet szerezhettünk nekik eme gyönyörű nap alkalmából.

És jöhetett a következő kötelező jelenés Kisköre után sajnos megint Minka nélkül. Mivel Verőcén a műhelyben rengeteg volt a munka és „a szerelő autója mindig az utolsó” elvet követve nem készült el indulásra imádott bogaram kipufogócseréje, ezért a családi Octaviaval vágtunk neki az osztrák hegyeknek. A helyet már tavalyról ismertük és az időjárás is maradt a tavalyi – utazás pénteken szakadó esőben, szombaton didergés és szitálás, zárásra vasárnapra verőfényes napsütés -, mégis rengeteg újdonsággal látnivalóval gyönyörű környezettel és szebbnél szebb autókkal szolgált a Gaali találkozó. Megnézhettük Knittelfeldben Ausztria első Puch-múzeumát, a planetáriumot és természetesen a Gaali bogármúzeumban is megcsodálhattuk a léghűtéses VW ritkaságokat. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is visszatérünk ide, remélhetőleg Minkával és nem csak egyedül, hanem több magyar bogárral is.

Hazaérkezve hétfőn folytatódhatott a kipufogócsere, vagyis inkább „fejlesztés”. Egy alig 1000 kilométert futott Empi dual quiet pack került fel az 1,3-s egységre matt feketére fényezése után, komolyabb megjelenést és hangot biztosítva annak. Az újabb műtét után még nagyobb, szó szerint gát keletkezett a garázsom előtt bután kialakított rámpa miatt. Minka eleje és most már a kipufogó is leért, így a vandál támadások elöl, amik az utcán érhetik drágaságom unokatesóm udvarára menekítettem féltett kincsem.
Elérkezett a szeptember is és ezzel együtt az év egyik legjobb talija is Tatabányán. Üzemanyagspórolás miatt, és mert Noémimnak már iskolába kellett mennie, kalandos utazásra ülhettem be Strano Lajosába, abba a mesebelizöldre teddyzet „förtelembe” :D. Kalandosság alatt annyit értek, hogy az oda vissza út kb. 200 km-re alatt 3 liter Mol botondot fogyasztott el a pályafutása vége felé közeledő egység (imádkoztam, hogy hazaérjünk)… :D :D :D A találkozó ismét hozta a várt színvonalat, kicsit hosszabbra nyúlt felvonulással, mókás versenyszámokkal, és szoros küzdelmeket hozó gyorsulási versennyel.

Ezen a héten már jöttek az esők, ezért a szabadból egyik kedves szomszédom garázsába sikerült mentenem Minkámat, amíg befejeződnek a garázs munkálatai, ahova új ajzat és rámpa készült ezzel biztosítva a zökkenőmentes ki-be parkolást. Az átalakítás majdnem tökéletesre sikerült és, hogy a sötét téli napokon ne érezze egyedül magát egy korban is hozzá illő kicsit hiányos társat támasztottam mellé egy T5H-s Pannonia személyében.
Ezen események után már csak a Fóti Gyermekvárosba szervezett rendezvényem vettünk rész (erről már korábban beszámoltam) és ezzel zártam az idei bogaras szezont és téli nyugovóra bocsátottam kedvencemet.

További képeket a találkozókról a képgalériámban találtok . Jó nézelődést kívánok mindenkinek!
Igérem ez volt az utolsó ilyen hosszas beszámolóm... :) Ezek után már csak az éppen aktuális bogaras eseményekről olvashattok majd.

2008. december 9., kedd

Visszaemlékezve 2008-ra...

A 2008-s évet a Váci Bogarasok Klubjának népszerűsítésével kezdtük, a helyi televízió forgatott velünk egy bemutatkozó klippet, mely február elején került adásba egy inkább fiataloknak szóló műsorban. A továbbiakban nem a legjobb folytatás várt ránk, mégis egy újításról számolhatok be, Maresztól vásároltam két széles felnit alig használt gumikkal hátra, gyorsan fel is szereltem, hogy miként mutat vele a gép…. furcsa, hogy más a felni színe, de dögös lett!!! :D
Aztán a március elején Peti (szintén váci bogaras) bele kezdett a szükséges felújításokba 65-s Standardján. A munkálatokat az én javaslatomra Tomira bízta, és én már ekkor letárgyaltam a mesterrel, hogy lassan rá kellene nézni Minka motorjára, mert indításnál hangos… A vizsgálat után a motor építőelemeire bontásában maradtunk, mert a főtengelynek majd fél centis hosszirányú lógása volt. Március végén neki is álltunk a feladatnak és Minka „szíve” két óra múlva apró darabokban hevert egy lepedőn. Diagnózis: A csapágyak már nagyon el voltak használódva, dugattyú már belemardosott a hengerfalba, kopás nyoma látszott a palástján. Feladat: vonalbafúrás, új csapágyszett, új henger-dugó garnitúra…. már láttam, hogy mélyen a zsebembe nyúlok! :( :( :(

Aznap este már a gépműhelyes barátomnál hevert a blokk-főtengely-vezérműtengely együttes. Majd egy hét múlva vittem vissza Verőcére, hogy nekiálljunk az összefűzésnek, ekkor már meg volt a szép új mahle 1,3-s henger-dugó garnitúra, amit Tomi hozott a haza árakhoz képest igen kedvezően Ausztriából. Végül április 9.-én jött Minka haza alig pár nappal a rajzás előtt.
Következett egy nagytakarítás, glancolás és már csak annyi pénzem maradt, hogy félig töltsem a tankot és indultam is a friss motorral az év első találkozójára a Cruise Night-ra (by Ratro) a Kerepesi úti Mc’i parkolójába.
Minka a Cruise Night-on.

Hát egy kínszenvedés volt!!! A motor még nem volt finomra hangolva, össze-vissza járt, falsot szívott és Pesten még az egyik gyertyát is beköpte így néha háromhengerezett. Szóval örültem, hogy hazaértem és a garázsban tudtam Minkát. :( Ezért, hogy másnap eljussak a Rajzásra a Kincsemparkba inkább a MÁV-t és BKV-t választottam. Összességében nagyon jól sikerült mindkét rendezvény a rajzásnak nagyon szép volt a helyszíne, sok szépen felújított autó került előtérbe és Magyarországon először direkt rozsdásított Rust-Bug készült és mutatkozott be Maresz műhelyéből és a személyes találkozásoknak is örvendtem, mert a tavalyi Gaal-i találkozó óta csak most sikerült találkoznom Mikivel és Marikával, a Cruise Night pedig hozta amit vártunk tőle, gyönyörű egyedi stílusban épült léghűtésesekkel. Ami beárnyékolta a dolgokat az a pénteki csúcsforgalom és szombaton a konstruma miatti tömeg…
Nekem ez volt a rajzás legszebb autója... :)
Az országos események után belevetettem magam a motortérbe, hogy a szükséges ellenőrzéseket, beállításokat elvégezzem. Nagy kínlódás volt mire rájöttem hol is kap fals levegőt a motor, kapott új gyertyákat az egység és folytatódott a bejáratás.
Hogy a bejáratáshoz megfelelő legyen az aszfaltminőség a Fóti MotorBarátok Körének meghívására a májust a Hungaroringen kezdtük és először mentem 5 teljes kört a versenypályán. Köszönöm nekik és Boka Pistinek a meghívást. A pályát elhagyva Minka mint akit az erő hagyott el megállt majd pár perc pihenő, vizsgálódás és indítózás után beröffent és hazahozott.
Egy másik alkalommal, de még ebben a hónapban összekötöttem a kellemest a hasznossal és a bejáratótúra alkalmával ellátogattunk a Közlekedési Múzeum raktárának nyílt napjára, ahol veterán autó és motorcsodákat nézhettünk meg felújítás előtt, közben és után.
Nagy élmény volt, mert ennyi motort még nem láttam egyszerre egy helyen ilyen komoly polcrendszeren. Az utunk ismét nem volt zökkenőmentes, ugyanis üzemanyagellátási problémákal küzdöttünk, valahol dugulás volt a rendszerben így úton útfélen megállt Minka, az M3 bevezetőn kétszer is… pár héttel később amikor a karbit szétkaptuk Jopival vettük észre, hogy a tűszelep fölött egy nagyobb darab szennyeződés néha elzárta a benzin útját, ekkor már rengeteg fejtörést okozva több pirosnál leállós akcióval és tank és benzincső tisztítás után. De minden gond ellenére ezt a raktárlátogatós napot sem zárhattuk stílszerűbben, minthogy Nomikámmal és Minkával kilátogassunk Verőcére a Vespa klub találkozójára.
Nagy meglepetésemre örömmel fogadták az „idegen VW-t” és még Vespázhattam is egy kicsit… köszönöm Gyula, hogy volt bátorságod és rám bíztad a motorod. Az újabb adag élmény után persze elhatároztam, hogy be kell szereznem egy Vespat, de ehhez még gyűjtenem kell.
A folytatásban beszámolok majd az év hátralévő találkozóiról és hogy miket alkottunk Minkán és más bogarakon.