2017. április 23., vasárnap

Minka Projekt 1.1

Akkor mára a hídtest jutott. Egyszerű feladat, zsírzószemeket cserélni és a lefestett, átgömbfejezett lengőkarokat a helyükre tolni, rögzíteni. Persze mindez előtt, ahogy tegnap is az összes menetet és csavart átjárattam, a lengőkarokat pedig alaposan bezsírozva helyeztem el a csövekben. Íme az eredmény:


Persze felpattantam a szopórollerrel is, mivel ez egy itthoni "szánalmas" körülmények közötti projekt, ezért a pincében talált cipősállványból rögtönöztem festő állványt a lengőkarokhoz. Hogy a maradék zsír ne kenje össze ezt az "állványt", mindegyik csőre húztam egy-egy nylon zacskót. Az egyik lengőkarnál sikerült nem észrevennem, hogy benne maradt ez a zacskó és úgy húztam rá a rugókötegre. Persze amikor észleltem a bibit, a zacskót már a zsírban megragadva, összetömörödve a lengőkar legalján sejtettem... Innentől mindenki el tudja képzelni, hogy a fejem búbjáig zsíros lettem mire kivadásztam.
Egy kép a rögtönzött állványról, hogy értsétek a zacskózás miértjét. Ja, és hálás volnék, ha az átgondolt funkciója a cipőállványnak itt maradna a blogon, mert mehetek itthonról "Traxlistul" a fenébe... :D

2017. április 22., szombat

Minka Projekt 1.0

Eljutottam a level 1 fejezethez, azaz az alkatrészek pucolása és festése mellett nekiálltam az aprólékos összeszerelésnek. Mert ugye azt gondolnánk, hogy ilyenkor megy egyszerűen minden, hiszen minden tiszta, frissen festett, csak össze kell kapatni. Pedig egy menetbe belefolyt festék, egy kis rozsdafolt a csavarmeneten, ami fölött elsiklottunk bosszúságot tud okozni...
Szóval én úgy álltam neki a tengelycsonkok összeszerelésének, hogy előtte minden menetet és csavart WD-40 segítségével tiszta járásúvá takarítottam, majd zsírral tekertem véglegesen a helyére. Bevásároltam új csavarokat is, de végül maradtam a bontott gyári csavaroknál, amiket korábban felkorongoztam és lefestettem, még ha kicsit csorbák is talán még így is jobb minőségűek, mint a ma gyártott kínai társuk. Esetleges bontásnál talán nem szakadnak be.
Közben a lengőkarok a garázsban száradnak, holnapra a hídtest összeszerelését terveztem be...
A festés nem lett Picasso minőségű, hiszen az alapozó réteget csak ecsettel hordtam fel, ezért néhol csíkos maradt a fújt lakkréteg ellenére a felület, de hát futómű és fékalkatrészekről van szó, csak nem ezt fogják majd nagyítóval vizsgálni az érdeklődők. Viszont a színösszeállítást, ezt a mély kékesszürkét a feketével kombinálva jó választásnak érzem.

2017. április 20., csütörtök

Minka Projekt 0.3

Nagyon helyesen dübörgésnek indult a gazdaság, megindultak a munkák és Húsvét is elérkezett, ez kicsit visszavetett a projektben. Mindössze annyi változás történt, hogy sikerült a lengőkarokat átpréseltetnem, így már új gömbfejekkel várják azt, hogy megkapják a végleges festést. Összegyűjtöttem még az összeszereléshez szükséges alkatrészeket is, új kormányösszekötők hiányoznak egyedül, de itt valószínűleg a már meglévő alkatrészeket szerelem majd vissza.
A sok munkának az az előnye, hogy jár kel az ember a környékben. Így jutottam be a szomszédos falu egyik kertjébe, ahol a fészer alatt egy érdekes formát fedeztem fel. Várja a megújulást...
Egy említésre való dolog még Húsvéthétfőről, hogy eladtam a Simsont. Történt ez mindazért, mert egyszerűen nem fértem el tőle. Nem sokat használtam, valóban most kezdődött volna a szezonja, de remélem lesz még rá lehetőségem motorozni. Ami ennek a hétfő éjszakának az érdekessége volt, hogy 7 társa mellé egy utánfutóra toltam fel a kis pirost és a szállítmány már indult is Németországba. Már ezt a néhány éve mindennapos utcaképbe illő használati tárgyat is visszaexportáljuk származási országába. Idővel a Simók is elfogynak itthon, meg persze ezzel srófoljuk fel az árukat, mert a legendák szerint a németeknél egy szebb példányért már 3000 eurót kínálnak.
Érdemes elgondolkodni....

2017. április 2., vasárnap

Minka Projekt 0.2

Mára megkötött az alapozó, de délelőtt támadt egy olyan szenzációs ötletem, hogy a hegesztési varacskokat egy kis gittel eltüntetem a hídtestről, mintha Show-Car készülne Minkából. Az eredmény, hogy egy fél délelőtt csiszolhattam a rejtett zugokat.... Óriási ötlet volt, gratulálok magamnak.

Mindenesetre valamivel szebb lett mintha úgy hagytam volna, bár az ecsettel felhordott alapozó festék csikozása így is megmaradt a többi felületen. Ebédidőre így az alkatrészek nagy többsége megkapta a végleges fényes szürke színét.
Az előttem álló hét feladata, hogy a lengőkar gömbfejeket kicseréltessem, az új fékdobba a csapágyat bepréseltessem. Ezeknek itthon csődarabok és samu segítségével nem akarok nekiállni, inkább a szakszerű hidraulikus préses eljárásra kérek majd fel valakit. Illetve beszerzendő egy hosszú (jobb oldali) kormányösszekötő szár, meg néhány csavar is, hogy össze is szerelhessem a futóművet. Bár az első gondolatom az, hogy a gyári csavarokkal rakom össze az alkatrészeket, csak a szükséges helyeken pótolok.

2017. április 1., szombat

Minka Projekt 0.1 - Kovácsolt vas

Történt mégpedig mindez azért, mert a lakatostól elhozva a hídtestet, egy kisebb lyukacskara lettem figyelmes a lengéscsillapító tartó torony belső oldalán. Aztán közelebbről szemlélve és megbolygatva a dolgot már nem is volt olyan kicsi az a lyuk, már majdhogynem a 100 forintos is befért rajta és nem élével mint a kávégépbe, hanem lapjával....
Nem akartam újra hurcibálni a futóművet, Gödről Vácra, ezért kedves barátomat kértem fel a hiba precíziós javítására. Gyuláról tudni érdemes, hogy rajong a Panzerwagenekért és hogy nincs a Dunakanyarban sőt egész Pest megyében más olyan valaki, aki úgy tud hegeszteni mint Ő. Mindezt megspékelve azzal, hogy lakatos szakmáját kovácsmesterséggel tökéletesítve még a fémanyagok magas szintű megmunkálásához és hőkezeléséhez is ért. Na ennek eredménye lett, hogy egy igen komoly nyújtási és domborítási eljárásnak a végén erősödött meg az elvékonyodott lemezrész a bogár futóművön, élében anyagában összehegesztve, hogy víz ne kerülhessen a lemezrétegek közé.
Mostanra pedig már a garázsban száradnak az alkatrészek az újbóli alapozás után.