2008. december 31., szerda

Népautós Szilveszter

Már vártam a mai napot: kicsit bogarazhatok ebben a hidegben is, találkozhatok a fórumos barátokkal és megörvendeztethetem magam és bogaramat egy kis ajándékkal…(Előző este még muffint is sütöttem, hogy készüljek is valamivel, remélem ízlett a fiúknak...)
Ezekből az elsőként említett bogarazás sajnos elmaradt, ugyanis lemerült az aksi Így nem indult a gépezet, pedig egy hete raktam vissza a kipucolt tankot és akkor még jó nagy köröket mentem a városban, nem volt ilyen problémám. Így Minka sajnos a garázsban maradt és a skodával indultam a közlekedési múzeumhoz (már utólag nem bánom mert így könnyebb volt a hideget elviselni, ráadásul a bogárban fűtés sincs :):):) ). Magammal vittem még Visy Gábor barátomat is, mert drága asszonyom a hidegre hivatkozva kihagyta a „túrát”.


Nagyon örültem a sok ismerősnek, de legjobban Gumiboginak, mert nála vehettem át a Ratrotól vásárolt „ajándékot”, a KPZ felniket. Bízom benne, hogy jól fognak majd mutatni a fehérségemen, de egyenlőre a mamám padlására raktam őket, mert, ha hazahoztam volna, megint hallgathatok, hogy mire költöttem… :)

De vissza a szilveszteri találkozóhoz. Mikor odaértünk, még szinte csak bogarak voltak a parkolóban, de sorban jöttek a trabantosok és egy hatalmas T3-s konvoj is betévedt. Nem számítottam ennyi autóra. Hogy még jobb legyen a hangulat forró teával, forraltborral, hot-dogggal és sütikkel is készültek a bogarasok.
Hálás köszönet a szervezőknek.

2008. december 15., hétfő

Szerelések, esküvő és utazások 2008-ra

A 2008-s év nem folytatódhatott volna a „kötelező programok” nélkül. Ezek közé sorolom időrendben a Sződligeti Veterántalálkozót, Kiskörét, Kaefertreffen Gaal és Tatabányai Bogártalit.
Sződliget úgymond hozta a „szokásos formáját”. Rossz időjárás előrejelzés, de mégis kegyes égieknek köszönhetően ott lehettünk a 2-s főút mellett. Kiszabadítottuk Tomi zöld Szörnyetegét a „mélykó-mából”,4 év után először látott napvilágot:D ,és a lelkes rendezőcsapatnak köszönhetően egy játékokkal, vetélkedőkkel tarkított nagyon kellemes délelőttöt tölthettünk el veterános barátaink között.

Ezek után jó pár nap kemény munka következett. Először is július elején a gárdonyi találkozóra mindössze három nap alatt építettük újra romjaiból a Bamakó Baját. Szerdán 10-kor vettük le a frissen szinterezett alvázat és alkatrészeket a teherautó platójáról és álltunk neki a melónak. Ki kellett javítanunk a szállítás közben megsérült kasztnit az új műanyag elemeket még fényezni kellett, egy rossz sivatagi manőver után egy sziklára akadt váltó cserére szorult, a motort össze kellet fűzni és nem utolsó sorban autó kinézetet varázsolni neki. A kevés idő ellenére úgy érzem jó munkát végeztünk, igaz pénteken éjfélkor még nagy iramban csavaroztunk és állítottunk. Minden nehézség ellenére ott volt Gárdonyba az autó, de a technika ördöge itt is tréfálkozott a szétdurrant gyujtótrafó miatt több kilométert vontatni kellet az autót…

A következő héten, pedig már Kiskörére készültem és igyekeztem új arcot adni Minkámnak. Mivel nem kapkodtam el a dolgot így péntek délelőtt álltam neki a felújítás követően először olajat cserélni, az első lengéscsillapítókat trabant gátlókra cserélni az ültetés következtében sokat romlott komfort javítására, a fékdobokat egy kis festékkel kipofozni és az új felniket a Smart szettel felszerelni… Az eredmény szerintem önmagáért beszél! Igazi dögös bombázó lett Minkából. Hát négyre végeztem is a feladatokkal és egy gyors mosás és bepakolás után nekivágtunk a kátyúmentesnek nem nevezhető Köre felé vezető útnak. Mivel az utolsó 30 kilométert csak kettesben alapjáraton tudtuk megtenni - így is több helyen szikráztatva az aszfalton a híddal - már csak szürkület után érkeztünk meg a táborhelyre és egy gyors sátorverés után belevetettük magunkat a közösségi életbe és sokáig eltársalogtunk… Másnap reggel Bill ébresztet minket nem teljesen józan állapotban, ahogy Gegob új gumikeverékét éltette, igaz Kardos Feri próbálta csitítani, kevés sikerrel :D. A hétvége a megszokott menetben folytatódott tovább felvonulással, strandolással és tartalmas beszélgetésekkel a technikai és a történelem terén egyaránt. Itt köszönném meg KDFJózsinak a képes beszámolókat a régi idők bogarast eseményeiről. Máskor is szívesen vennénk az elbeszéléseit! És természetesen szerelés nélkül meg sem úszhattuk volna dolgot: az első kerékcsapágyakra kellett ráállítanom Minkán, természetesen a kilométerspirált rögzítő zeigert elveszítettem a fűben és a kupak kimetszése is elkopott már ezért pontos sebességmérés nélkül jöttünk haza…


A rákövetkező szombaton egy örömteli esemény alkalmából bogarazhattunk (sajnos Minkám nélkül, mert az utcánkban rendezvény volt ami nehezítette a garázsból való kiállást, így Tomi frissen elkészül sárga kabriójában utaztam), Jopi klubelnökünk és kedvese Móni esküvőjén vehettünk rész Boka Pisti vezetésével a Terkebogosokkal együtt. Reméljük sok emlékezetes és boldog percet szerezhettünk nekik eme gyönyörű nap alkalmából.

És jöhetett a következő kötelező jelenés Kisköre után sajnos megint Minka nélkül. Mivel Verőcén a műhelyben rengeteg volt a munka és „a szerelő autója mindig az utolsó” elvet követve nem készült el indulásra imádott bogaram kipufogócseréje, ezért a családi Octaviaval vágtunk neki az osztrák hegyeknek. A helyet már tavalyról ismertük és az időjárás is maradt a tavalyi – utazás pénteken szakadó esőben, szombaton didergés és szitálás, zárásra vasárnapra verőfényes napsütés -, mégis rengeteg újdonsággal látnivalóval gyönyörű környezettel és szebbnél szebb autókkal szolgált a Gaali találkozó. Megnézhettük Knittelfeldben Ausztria első Puch-múzeumát, a planetáriumot és természetesen a Gaali bogármúzeumban is megcsodálhattuk a léghűtéses VW ritkaságokat. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is visszatérünk ide, remélhetőleg Minkával és nem csak egyedül, hanem több magyar bogárral is.

Hazaérkezve hétfőn folytatódhatott a kipufogócsere, vagyis inkább „fejlesztés”. Egy alig 1000 kilométert futott Empi dual quiet pack került fel az 1,3-s egységre matt feketére fényezése után, komolyabb megjelenést és hangot biztosítva annak. Az újabb műtét után még nagyobb, szó szerint gát keletkezett a garázsom előtt bután kialakított rámpa miatt. Minka eleje és most már a kipufogó is leért, így a vandál támadások elöl, amik az utcán érhetik drágaságom unokatesóm udvarára menekítettem féltett kincsem.
Elérkezett a szeptember is és ezzel együtt az év egyik legjobb talija is Tatabányán. Üzemanyagspórolás miatt, és mert Noémimnak már iskolába kellett mennie, kalandos utazásra ülhettem be Strano Lajosába, abba a mesebelizöldre teddyzet „förtelembe” :D. Kalandosság alatt annyit értek, hogy az oda vissza út kb. 200 km-re alatt 3 liter Mol botondot fogyasztott el a pályafutása vége felé közeledő egység (imádkoztam, hogy hazaérjünk)… :D :D :D A találkozó ismét hozta a várt színvonalat, kicsit hosszabbra nyúlt felvonulással, mókás versenyszámokkal, és szoros küzdelmeket hozó gyorsulási versennyel.

Ezen a héten már jöttek az esők, ezért a szabadból egyik kedves szomszédom garázsába sikerült mentenem Minkámat, amíg befejeződnek a garázs munkálatai, ahova új ajzat és rámpa készült ezzel biztosítva a zökkenőmentes ki-be parkolást. Az átalakítás majdnem tökéletesre sikerült és, hogy a sötét téli napokon ne érezze egyedül magát egy korban is hozzá illő kicsit hiányos társat támasztottam mellé egy T5H-s Pannonia személyében.
Ezen események után már csak a Fóti Gyermekvárosba szervezett rendezvényem vettünk rész (erről már korábban beszámoltam) és ezzel zártam az idei bogaras szezont és téli nyugovóra bocsátottam kedvencemet.

További képeket a találkozókról a képgalériámban találtok . Jó nézelődést kívánok mindenkinek!
Igérem ez volt az utolsó ilyen hosszas beszámolóm... :) Ezek után már csak az éppen aktuális bogaras eseményekről olvashattok majd.

2008. december 9., kedd

Visszaemlékezve 2008-ra...

A 2008-s évet a Váci Bogarasok Klubjának népszerűsítésével kezdtük, a helyi televízió forgatott velünk egy bemutatkozó klippet, mely február elején került adásba egy inkább fiataloknak szóló műsorban. A továbbiakban nem a legjobb folytatás várt ránk, mégis egy újításról számolhatok be, Maresztól vásároltam két széles felnit alig használt gumikkal hátra, gyorsan fel is szereltem, hogy miként mutat vele a gép…. furcsa, hogy más a felni színe, de dögös lett!!! :D
Aztán a március elején Peti (szintén váci bogaras) bele kezdett a szükséges felújításokba 65-s Standardján. A munkálatokat az én javaslatomra Tomira bízta, és én már ekkor letárgyaltam a mesterrel, hogy lassan rá kellene nézni Minka motorjára, mert indításnál hangos… A vizsgálat után a motor építőelemeire bontásában maradtunk, mert a főtengelynek majd fél centis hosszirányú lógása volt. Március végén neki is álltunk a feladatnak és Minka „szíve” két óra múlva apró darabokban hevert egy lepedőn. Diagnózis: A csapágyak már nagyon el voltak használódva, dugattyú már belemardosott a hengerfalba, kopás nyoma látszott a palástján. Feladat: vonalbafúrás, új csapágyszett, új henger-dugó garnitúra…. már láttam, hogy mélyen a zsebembe nyúlok! :( :( :(

Aznap este már a gépműhelyes barátomnál hevert a blokk-főtengely-vezérműtengely együttes. Majd egy hét múlva vittem vissza Verőcére, hogy nekiálljunk az összefűzésnek, ekkor már meg volt a szép új mahle 1,3-s henger-dugó garnitúra, amit Tomi hozott a haza árakhoz képest igen kedvezően Ausztriából. Végül április 9.-én jött Minka haza alig pár nappal a rajzás előtt.
Következett egy nagytakarítás, glancolás és már csak annyi pénzem maradt, hogy félig töltsem a tankot és indultam is a friss motorral az év első találkozójára a Cruise Night-ra (by Ratro) a Kerepesi úti Mc’i parkolójába.
Minka a Cruise Night-on.

Hát egy kínszenvedés volt!!! A motor még nem volt finomra hangolva, össze-vissza járt, falsot szívott és Pesten még az egyik gyertyát is beköpte így néha háromhengerezett. Szóval örültem, hogy hazaértem és a garázsban tudtam Minkát. :( Ezért, hogy másnap eljussak a Rajzásra a Kincsemparkba inkább a MÁV-t és BKV-t választottam. Összességében nagyon jól sikerült mindkét rendezvény a rajzásnak nagyon szép volt a helyszíne, sok szépen felújított autó került előtérbe és Magyarországon először direkt rozsdásított Rust-Bug készült és mutatkozott be Maresz műhelyéből és a személyes találkozásoknak is örvendtem, mert a tavalyi Gaal-i találkozó óta csak most sikerült találkoznom Mikivel és Marikával, a Cruise Night pedig hozta amit vártunk tőle, gyönyörű egyedi stílusban épült léghűtésesekkel. Ami beárnyékolta a dolgokat az a pénteki csúcsforgalom és szombaton a konstruma miatti tömeg…
Nekem ez volt a rajzás legszebb autója... :)
Az országos események után belevetettem magam a motortérbe, hogy a szükséges ellenőrzéseket, beállításokat elvégezzem. Nagy kínlódás volt mire rájöttem hol is kap fals levegőt a motor, kapott új gyertyákat az egység és folytatódott a bejáratás.
Hogy a bejáratáshoz megfelelő legyen az aszfaltminőség a Fóti MotorBarátok Körének meghívására a májust a Hungaroringen kezdtük és először mentem 5 teljes kört a versenypályán. Köszönöm nekik és Boka Pistinek a meghívást. A pályát elhagyva Minka mint akit az erő hagyott el megállt majd pár perc pihenő, vizsgálódás és indítózás után beröffent és hazahozott.
Egy másik alkalommal, de még ebben a hónapban összekötöttem a kellemest a hasznossal és a bejáratótúra alkalmával ellátogattunk a Közlekedési Múzeum raktárának nyílt napjára, ahol veterán autó és motorcsodákat nézhettünk meg felújítás előtt, közben és után.
Nagy élmény volt, mert ennyi motort még nem láttam egyszerre egy helyen ilyen komoly polcrendszeren. Az utunk ismét nem volt zökkenőmentes, ugyanis üzemanyagellátási problémákal küzdöttünk, valahol dugulás volt a rendszerben így úton útfélen megállt Minka, az M3 bevezetőn kétszer is… pár héttel később amikor a karbit szétkaptuk Jopival vettük észre, hogy a tűszelep fölött egy nagyobb darab szennyeződés néha elzárta a benzin útját, ekkor már rengeteg fejtörést okozva több pirosnál leállós akcióval és tank és benzincső tisztítás után. De minden gond ellenére ezt a raktárlátogatós napot sem zárhattuk stílszerűbben, minthogy Nomikámmal és Minkával kilátogassunk Verőcére a Vespa klub találkozójára.
Nagy meglepetésemre örömmel fogadták az „idegen VW-t” és még Vespázhattam is egy kicsit… köszönöm Gyula, hogy volt bátorságod és rám bíztad a motorod. Az újabb adag élmény után persze elhatároztam, hogy be kell szereznem egy Vespat, de ehhez még gyűjtenem kell.
A folytatásban beszámolok majd az év hátralévő találkozóiról és hogy miket alkottunk Minkán és más bogarakon.

2008. november 9., vasárnap

Bogarasok a Fóti Gyermekvárosban.

Most megszakítanám visszaemlékezéseim, és egy aktuális eseményről számolnék be:
Tegnap Fóton jártunk a Gyermekvárosban. A Bogartuning.hu szervezésében és a Váci bogarasok közreműködésével egy szép napot tölthettünk el a bentlakó gyerekekkel. Természetesen nem mehettünk üres kézzel, ezt több szponzornak és Tamás Bélának a VW.B.T.S. kft- vezetőjének rengeteg munkájának köszönhetjük.


Nem volt rest és heteken keresztül járt támogatók után, hogy minél több meglepetést vihessünk Fótra. Így jutott minden gyermeknek ajándékcsomag a CBA jóvoltából, konyhafelszerelés, tányérok és evőeszközök a Gumisember, az AMERO kft, és a Bogartuning.hu jóvoltából, és finom gulyásleves a verőcei zöldséges alapanyagaiból… Hogy egy kis programon is részt vegyünk, a nevelők munkájának köszönhetően 5 csapatban, „kincskereső” kalandjátékon járhattuk be a gyerekekkel együtt a Károlyi-kastély parkját. Majd minden csapatból a vállalkozó szelleműek kerékcsere versenyen vehettek részt, és ezek után a kastély mozi termében zenés programokon tapsolhattunk az előadóknak.

Végezetül 4 órától Gyerek-discoban szórakozhattak a jelenlévők. Nagyon jól éreztem magam ezen a szombaton és remélem a gyerekek sem csalódtak bennünk és máskor is ilyen nagy örömmel látnak minket….

További képek: http://picasaweb.google.com/brez86/AFTiGyermekvRosban#

Csocsi barátom képei: http://picasaweb.google.com/brez86/FTiKPekCsocsi#

2008. november 4., kedd

Ausztria kétszer

Amilyen rosszul indult az év ezzel a motorszereléssel, találkozó szempontjából annyira sikeresnek mondható a számunkra. Nem vállalkoztam kisebb feladatra, minthogy augusztusi találkozó célját Ausztriában jelöljem ki magamnak, méghozzá Gaalban. Hát nagy izgalommal vágtam neki az útnak, főleg, hogy az indulás (csütörtök) reggelén Minka megmakacsolta magát és nem óhajtott beindulni (később kiderült az akkumulátor lett cellazárlatos és ez a jelenség végig kísértette az utunkat). Hogy ne egyszerre kelljen a töb mint 500 kilométeres utat megtenni először Szombathelyig utaztunk Noémival (barátnőmmel), majd a nagybátyámnál eltöltött éjszaka után indultunk neki a végcélnak ködös, esős időben. Az új futóműnek az volt a hátránya, hogy rettentő mód pattogott az autó eleje, igazi gokartos élmény volt vezetni és lehetett kátyúkat kerülgetni idehaza. Na ez a gondom a határ átlépése után nyomban megszűnt egyedül Graz környékén az M7-s stílusában épült autópályán volt érezhető a ritmusos ugrálás…. J De megérte az utazást! Gaal Ausztria legnagyobb kiterjedésű települése, olyan tanyavilág jellegű falu, gyönyörű hegyekkel, patakokkal és nem mellékesen itt található Magyarországhoz legközelebb eső Bogár múzeum, egyben Ausztria első léghűtéses VW múzeuma. Hát itt volt minden mi szem szájnak ingere KDFwagen, Schwimwagen, Hebmüller-cabrió, T1-s tűzoltóautó és más ritka, kis szériás veterán léghűtésesek. A szállásunk is igen pazar volt, sikerült a találkozó helyszínétől egy sarokra lévő több mint 100 éves gerendaházat kibérelnünk, ami kora ellenére minden luxussal fel volt szerelve. Sajnos a rossz idő miatt igen kevés bogár jelent meg a találkozón, de egy magyar autó volt ott rajtunk kívül Miki és Marika egy fehér T3-sal. És megismerkedtünk Jánossal (németesen: Janosz) is, aki mér hosszú évek óta dolgozik a sógoréknál és több VW-je is ki van állítva a múzeumban. Nagyon jó barátság szövődött közöttünk és azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással. A találkozó belépőjében benne volt egy igen színvonalas mezőgazdasági traktor és gépmotor múzeum meglátogatása, ahol még a Hoffer traktor is tökéletesen működött és magyar vonatkozásban Weiss Manfréd csepei gyárából kikerült traktor is ott volt. Szombat este még részt vettünk a sípálya tövében egy fergeteges Hütte-party-n majd az éjszakát kipihenve és a bogár-múzeum újbóli megtekintése után hazafelé vettük az irányt, ekkor már két autóval, Mikiékkel egészen Siófokig. Hogy ismét ne legyen hosszú az utazás Noémiék Balaton-parti házában töltöttük az éjszakát és innen indultunk haza hétfő délelőtt. Nagyon szép hétvégét töltöttünk Ausztriában, és ami büszkeséggel tölt el engem, elhozhattam a találkozón résztvevő legmesszebbről érkezett bogár díját. :D Szintén pozitívumként éltem meg az osztrák bogarasok vendégszeretetét és hogy sikerült kapcsolatokat teremteni velük....



Ez a kellemes utazás után úgy döntöttem szeretnék még egy osztrák találkozót meglátogatni még, és hazaérve már keresgettem, mi jöhet szóba egy kicsit közelebb. Nem kisebb eseményt választottam, mint a fürstenfeld-i találkozót. Erről már voltak információim ugyanis magyar bogarasok által is szívesen látogatott rendezvény ez főleg közelsége miatt. Neki is indultunk – ismét Noémival - szeptember első hétvégéjén az újabb nagy utazásnak, és ezt sem bántuk meg! Itt már jóval több magyar autó volt jelen, és ez bizalommal töltött el. A találkozó előestéjén hangulatos cruise-st tettünk a közelben lévő loipersdorf-i termálfürdőhöz, ahol egy vacsora után visszatértünk a kempingbe és egy kis beszélgetés után nyugovóra tértünk. Mire felébredtünk a szabadstrand területén (itt rendezték a találkozót és kerítésszomszédja volt a kempingnek) már nagyban gyülekeztek az autók! Hát itt is láttunk mindent: Schwimwagen, Karmann Ghia, Typ 3, és számtalan egyedi stílusban épített bogarak, buszok. A nézelődéssel, alkatrészbazár böngészésével telt el az idő. Ami nagy látványosság volt az a Schwimwagen úsztatás a medencében. Felejthetetlen élmények….
A magyarok is jól szerepeltek a találkozón ugyanis Aircult barna aszfaltkarcolója díjazásban részesül és az Ikrek is kaptak valamilyen díjat. A díjkiosztást mi sajnos már nem vártuk meg mert a közelgő viharfelhők elől mi menekülőre vettük a formát, és hazafelé vettük az irányt.
Minka mindkét kiruccanást nagyon jól bírta és a hegyi szakaszokon is nagyon jól teljesített. Dicséret jár neki érte… :)


Miután hazaértünk nem sokkal később lettem figyelmes arra, hogy indítás után pár másodpercig erős hangja van a motornak. Utánajárva a jelenségnek azt a választ kaptam, hogy főtengely csapágyazás kopás, ez lett az eredménye az új gyűrűknek, circa 5000 km-t bírta a motor…:(
Ez a hír azért annyira nem keserített el, hogy meglátogassam az év utolsó hazai találkozóját, az egyben MBK-s évzáró Tatabánya-i Bogártalit. Nagyon esőre állt az idő azon a szombati napon, de megkegyelmeztek az égiek és végül napsütéses felvonulás után, mustrálhattam a megjelent járműveket. Itt már annyira mindegynek éreztem a csapágyak sorsát, hogy még a gyorsulási versenyre is beneveztem, hogy „meghajtsam” Minkát, de az első körben kiestem, mondhatnám, hogy rossz volt a kuplung, de felvállalom, elrontottam a rajtot. J Ekkor már régóta terveztem egy korhű sportfelni-garnitúra vásárlását, de mivel minden kínálkozó lehetőségről lecsúsztam, így a bogarhatu.hu fórumán leegyeztetve Tatabányán vettem át Gumibogitól a 7”-ra szélesített gyári felniket. Ezek később két gyári méretű (4”-s) felni kíséretében kerültek a szinterezőshöz majd később kerültek fel Minkára.

Tatabánya után a hidegek közeledtével és a motorproblémák miatt Minka a garázsba került és igen keveset mozogtam vele. Mindössze október elején elmentünk műszaki vizsgára, ami miatt kicsit aggódtam, hogy az ültetésbe belekötnek, de csont nélkülire vizsgázott Minka. Még annyit tettem, hogy a Fürstenfeldben a bazársoron vásárolt fordulatszámmérőt beszereltem, hogy ezzel a kiegészítővel is díszesebb legyen az utastér.
Az év utolsó napját is a bogarasokkal töltöttük, igaz Minka nélkül, a családi Skodával a Közlekedési Múzeum előtti parkolóban ünnepeltük az új évet.
Legközelebb már az ideji évvel folytatom…..

2008. november 3., hétfő

A Folytatás....

Így hát 2006 is elmúlt és a kötelező biztosítás befizetése után nekivághattunk egy új évnek. Első dolgom az volt, hogy a motortér kábelezését megújítottam és a gyújtásrendszeren tovább javítottam egy új trafóval, szilikonos gyújtókábelekkel és négy új gyertyával még az év első hónapjában.


Aztán egy kisebb pihenés következett, de márciusban már Sződligetre mentem Minkámmal és Stranó barátommal más bogarakat bontani. A hazaút sajnos nem volt szerencsés, mert a Vác táblához érve nagy durranás mellett a 3. hengerben ébredt kompresszió kilőtte a meggyengült menetből a gyertyát…:(
Egy hétig ázott Minka egy barátom udvarán, ahonnan Sződre vittem egy autószerelő rokonomhoz. Nekivágtunk a motor gatyába rázásának: Ki lettek javítva a gyertyamenetek, kapott új szívócsövet és üzemanyagpumpát és egy új gyűrűszettet (most már tisztában vagyok vele, hogy ez az utolsó beavatkozás teljesen felesleges volt, sőt több kárt okozott mint hasznot, ugyanis az új gyűrűkkel a kompresszió megnövekedett és a már kopottas csapágyakat pár ezer kilométer múlva szétverte, erre majd utalok később) és hogy az esztétikán is javítsunk a motort burkoló lemezeket feketére szintereztettem, illetve beszereztem új tűzfal burkoló és szigetelő gumit.




Sajnos a szerelés elnyúlása miatt ebben az évben Minka lemaradt a rajzásról, de én elmentem megnézni a Dunakeszi Buy Way parkolójában gyülekező bogarakat.


Az új motorral az első találkozóm a Sződligeti veteránautós buli és rá pár nappal később a Múzeumok Éjszakája keretében megrendezett Mercedes Csillagtúra befutójának meglátogatása volt.




Következő találkozóm július elején Kisköre volt, de ide már nagy átalakításokkal érkeztem az autómmal. Ugyanis nagy lelkesedésemben még 2006 nyarán vásároltam egy másik még öregebb bogarat felújítási céllal. Nagy vágyam volt (és még most is) egy Faltdachos (elhúzható rongytetős) bogár, hát ez a papíron 65’s évjáratú valójában egy 57’ körüli ovál bogár karosszériájában benne volt ez a nagy feeling-gel bíró tető. Mivel túl nagy falat lett volna ennek az autónak a felújátása így eladásra kínáltam, amire Bristyán Gábor (bogarjavitas.hu) rákospalotai bogárguru jelentkezett és egy ültetett első futóműért és némi szerelésért cserébe levitte a rongytetőst…. Így kapott Minkám dögös frontot új gömbfejekkel, lengéscsillapítókkal és új kuplungtárcsát. Köszönöm Gábornak és Maresznak a munkát. Tehát már egy más desingben jelentünk meg Kiskörén mint az előző évben és nem volt hiábavaló leutaznunk ismét a duzzasztógát tövébe, mert nagyon jó hangulatú talit zárhattunk itt strandfocival, filmvetítéssel és a vízparton végezhető egyéb más programokkal. :)


Ültetés:
Kiskörei találkozó:

2008. október 31., péntek

Az első találkozók!


Az első bogaras kirándulásommal "nagy szerencsém" volt, ugyanis sehova nem kellett utaznom, hanem Boka Pisti vezetésével a Természetkedvelő Bogarasok jöttek Vácra meglátogatni minket, majd egy kis bogarazás következett a Dunakanyarban.



Következőnek áprilisban már a magyarországi bogaras társadalom éves legnagyobb buliján a 15-ik Jubileumi Rajzáson, és előestjén a Ratro által amerikai mintára szervezett, Magyarország első Cruise Nightján vehettem részt, először a Kerepesi úti Mc'-nél, majd a kötetlen esti dumálás és kocsikázgatás a Porsche Buda udvarán és szerelőcsarnokában folytatódhatott. Másnap - sokak és saját véleményem szerint is, bár tapasztalatom az előzőekről nincsen - a rajzások történetének legstillszerűbb helyszínén a mogyoródi versenypályán találkozhattak a bogarasok, ahol kisebb csoportokban először birtokba vehették az aszfaltcsíkot, tesztelhették ügyességüket az Allianz vezetéstechnikai pályáján, és a célegyenesben az erőgépek összemérhették tudásukat egymás ellen a nyolcadmérföldes sprinten.....
NAGYON JÓL ÉREZTEM MAGAM EZEN A KÉT NAPON, hiszen ez volt életem első igazi találkozója!





Júniusban aztán egy könnyed bogaras, veterános összeröffenésre mehettünk Sződligetre, járműtörténeti totozhattunk, ügyességi játékokon vehettünk részt, majd egy duda és motorzajtól hangos felvonulást tartottunk a település utcáin, végül az esti program előtt aludtunk egyet a fák hűsében, a Duna parton.
Estére bepöfögtünk mi, váciak a Múzeumok Éjszakája rendezvényére, először a Zwack Múzeumba, majd a Közlekedési Múzeum elé mentünk, hogy megnézhessük a veterános csillagtúra befutóját és eredményhirdetését, majd innen indulva felvonultunk a többi veteránossal a Thököly út - Rákóczi út, majd az Erzsébet-híd budai hídfőjénél megfordulva visszatértünk a múzeum elé (ekkor jött be az a bizonyos váltóprobléma). Ott még nézelődtünk egy kicsit múzeumon kívül és belül egyaránt, végezetül hazafelé vettük az irányt.



Középső képen barátosném, húgom és Maxi kutyám. :) :)


Hogy júliusban se maradjunk találkozó nélkül és, hogy a többnapos rendezvények világába is belekóstoljunk, Kiskörének vettük az irányt egy szombat reggel, hogy kb. 70 bogár és gazdái társaságában egy családi hétvégét töltsünk a Tisza-tó partján, filmnézéssel, koncerthallgatással, napozással, fürdéssel és hűsöléssel. Ez a találkozó annyira megtetszett, hogy megfogadtam ezek után minden évben ott leszek és idáig sikerült is magam tartani az elképzelésemhez. Köszönet a csodálatos hétvégéért a Győri családnak és Boka Pistinek.




Az idény végén még meglátogattuk az MBK FAP-s évzáró találkozóját, itt Minkámról készült kép a VWDepo magazin hasábjain is megjelent, majd kisebb váci összeröffenések után téli nyugovóra bocsájtottam a kicsi kocsikámat.