Kaefertreffen Gaal és Tatabányai Bogártalit.Sződliget úgymond hozta a „szokásos formáját”. Rossz időjárás előrejelzés, de mégis kegyes égieknek köszönhetően ott lehettünk a 2-s főút mellett. Kiszabadítottuk Tomi
zöld Szörnyetegét a „mélykó-mából”,4 év után először látott napvilágot:D ,és a lelkes rendezőcsapatnak köszönhetően egy játékokkal, vetélkedőkkel tarkított nagyon kellemes délelőttöt tölthettünk el veterános barátaink között. .jpg)
Bamakó Baját. Szerdán 10-kor vettük le a frissen szinterezett alvázat és alkatrészeket a teherautó platójáról és álltunk neki a melónak. Ki kellett javítanunk a szállítás közben megsérült kasztnit az új műanyag elemeket még fényezni kellett, egy rossz sivatagi manőver után egy sziklára akadt váltó cserére szorult, a motort össze kellet fűzni és nem utolsó sorban autó kinézetet varázsolni neki. A kevés idő ellenére úgy érzem jó munkát végeztünk, igaz pénteken éjfélkor még nagy iramban csavaroztunk és állítottunk. Minden nehézség ellenére ott volt Gárdonyba az autó, de a technika ördöge itt is tréfálkozott a szétdurrant gyujtótrafó miatt több kilométert vontatni kellet az autót…A következő héten, pedig már Kiskörére készültem és igyekeztem új arcot adni Minkámnak. 
Mivel nem kapkodtam el a dolgot így péntek délelőtt álltam neki a felújítás követően először olajat cserélni, az első lengéscsillapítókat trabant gátlókra cserélni az ültetés következtében sokat romlott komfort javítására, a fékdobokat egy kis festékkel kipofozni és az új felniket a Smart szettel felszerelni… Az eredmény szerintem önmagáért beszél! Igazi dögös bombázó lett Minkából. Hát négyre végeztem is a
feladatokkal és egy gyors mosás és bepakolás után nekivágtunk a kátyúmentesnek nem nevezhető Köre felé vezető útnak. Mivel az utolsó 30 kilométert csak kettesben alapjáraton tudtuk megtenni - így is több helyen szikráztatva az aszfalton a híddal - már csak szürkület után érkeztünk meg a táborhelyre és egy gyors sátorverés után belevetettük magunkat a közösségi életbe és sokáig eltársalogtunk… Másnap reggel Bill ébresztet minket nem te
ljesen józan állapotban, ahogy Gegob új gumikeverékét éltette, igaz Kardos Feri próbálta csitítani, kevés sikerrel :D. A hétvége a megszokott menetben folytatódott tovább felvonulással, strandolással és tartalmas beszélgetésekkel a technikai és a történelem terén egyaránt. Itt köszönném meg KDFJózsinak a képes beszámolókat a régi idők bogarast eseményeiről. Máskor is szívesen vennénk az elbeszéléseit! És természetesen szerelés nélkül meg sem úszhattuk volna dolgot: az első kerékcsapágyakra kellett ráállítanom Minkán, természetesen a kilométerspirált rögzítő zeigert elveszítettem a fűben és a kupak kimetszése is elkopott már ezért pontos sebességmérés nélkül jöttünk haza…
A rákövetkező szombaton egy örömteli esemény alkalmából bogarazhattunk (sajnos Minkám nélkül, mert az utcánkban rendezvény volt ami nehezítette a garázsból való kiállást, így Tomi frissen elkészül sárga kabriójában utaztam), Jopi klubelnökünk és kedvese Móni esküvőjén vehettünk rész Boka Pisti vezetésével a Terkebogosokkal együtt. Reméljük sok emlékezetes és boldog percet szerezhettünk nekik eme gyönyörű nap alkalmából.
A helyet már tavalyról ismertük és az időjárás is maradt a tavalyi – utazás pénteken szakadó esőben, szombaton didergés és szitálás, zárásra vasárnapra verőfényes napsütés -, mégis rengeteg újdonsággal látnivalóval gyönyörű környezettel és szebbnél szebb autókkal szolgált a Gaali találkozó. Megnézhettük Knittelfeldben Ausztria első Puch-múzeumát, a planetáriumot és természetesen a Gaali bogármúzeumban is megcsodálhattuk a léghűtéses VW ritkaságokat. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is visszatérünk ide, remélhetőleg Minkával és nem csak egyedül, hanem több magyar bogárral is. 
Hazaérkezve hétfőn folytatódhatott a kipufogócsere, vagyis inkább „fejlesztés”. Egy alig 1000 kilométert futott Empi dual quiet pack került fel az 1,3-s egységre matt feketére fényezése után, komolyabb megjelenést és hangot biztosítva annak. Az újabb műtét után még nagyobb, szó szerint gát keletkezett a garázsom előtt bután kialakított rámpa miatt. Minka eleje és most már a kipufogó is leért, így a vandál támadások elöl, amik az utcán érhetik drágaságom unokatesóm udvarára menekítettem féltett kincsem. 
mert Noémimnak már iskolába kellett mennie, kalandos utazásra ülhettem be Strano Lajosába, abba a mesebelizöldre teddyzet „förtelembe” :D. Kalandosság alatt annyit értek, hogy az oda vissza út kb. 200 km-re alatt 3 liter Mol botondot fogyasztott el a pályafutása vége felé közeledő egység (imádkoztam, hogy hazaérjünk)… :D :D :D A találkozó ismét hozta a várt színvonalat, kicsit hosszabbra nyúlt felvonulással, mókás versenyszámokkal, és szoros küzdelmeket hozó gyorsulási versennyel.
készült ezzel biztosítva a zökkenőmentes ki-be parkolást. Az átalakítás majdnem tökéletesre sikerült és, hogy a sötét téli napokon ne érezze egyedül magát egy korban is hozzá illő kicsit hiányos társat támasztottam mellé egy T5H-s Pannonia személyében.Ezen események után már csak a Fóti Gyermekvárosba szervezett rendezvényem vettünk rész (erről már korábban beszámoltam) és ezzel zártam az idei bogaras szezont és téli nyugovóra bocsátottam kedvencemet.
További képeket a találkozókról a képgalériámban találtok . Jó nézelődést kívánok mindenkinek!
Igérem ez volt az utolsó ilyen hosszas beszámolóm... :) Ezek után már csak az éppen aktuális bogaras eseményekről olvashattok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése