2014. július 20., vasárnap

Velodrom

A hírek úgy szóltak, hogy az utolsó alkalom, hát akkor nem szabad kihagyni. Kicsit mégis elbizonytalanodtam, mert eléggé elálmosodtam délután és a 4 óra körüli kelés is nehézkes volt... aztán kerestem egy kék inget, fejembe húztam a Senioros sapit, vállamra akasztottam a Malévos táskát (mindkettő a nyolcvanas évek nylon korszakából), bele egy fizika könyvet és a közalkalmazotti igazolványt, és gyerünk a vonatállomáshoz, mert azért Pestig nem tekerek be.
A bejáratnál kicsit győzködve a bizottságot, de sikerült a kedvezményes belépőt kiharcolnom, bringa leláncol egy ablakrácshoz és be a pályára, eszméletlen forgatag. Mindenhol század eleji "jelmezek" és így már felfedeztem a retro szerkóm hiányosságait... De mentő a pályán, baleset, úgy néz ki motoros bukott. Aztán mentő félreállt és az ügy tisztázása idejéig a bringásoké a pálya. Köröznek is páran az öreg drótszamarakkal, egy-egy dongó hajtású is megjelent a betongyűrűn. Aztán zöld utat kapnak a segédmotorosok, jöhet a kétüteműek füstje és zaja. Egyre lépjük fel a kategóriákat, verseny Pannóniák, nagyobb a zaj, a kipufogógázt lenyomja a meleg és megreked a falak között, de hát mi kell több egy benzinvérűnek. Szenzációs élmény. A motorosok között érezni a szakértelmet, vászonnadrágos srác, akin a huzentrógli tartja a nacit, ingujja feltűrve, könyékig olajos élesztgeti a motort, hogy csapjon egy kört a pályán, mint egy korabeli úri versenyen, na ezt nem lehet lefényképezni, ezt meg kell tapasztalni...
Motorosok végeztek jöhetnek az autók, felhajt az első ötös csoport, a lelátóról is szemmel látható a pálya egyenetlensége, ahogy a hosszabb tengelytávon dobálja a falon a karosszériát, de csak nyomják, állítólag egyben rémisztő és szenzációs élmény, ahogy az autó megdől, mégis csaknem kormányzás nélkül halad a pályán. A nap lassan lebukik a fák mögött, árnyékos lesz a pálya nagy része, de nincs láthatósági mellényem, lassan indulni kell, mert a Nyugatiig még meg szeretném nézni a leégett köröndi házat. Át a Thököly-n, ligeten, az Andrássy úton végig, fel a vonatra és már sötét van, mire Vácra érek.
Mit is mondjak, bizony nagy kár lenne érte, ha jövőre nem lenne, elbontanák a vasbeton építészet eme jeles képviselőjét és bár már jó ideje készültem ide is, jó lenne bogárral is kipróbálni.
Akkor a kritika: ez életveszély, én úgy 600 főre saccoltam a résztvevőket és ez már kezelhetetlen létszám. Nehezen volt követhető, hogy mikor indul körözés, mikor lehet áthaladni gyalogosan a pályán, csak a bemondó próbálta figyelmeztetni, vagyis inkább a járművel rendelkezőket utasítani, a tömeget csak pár biztonsági tartotta vissza a lelátó felől, belülről szabadon megközelíthető volt a pálya, ez óriási veszélyforrás.
Összességében,  minden hónapban el tudnám képzelni ezt a bulit és ha lesz következő, biztosan valami komolyabb felszereléssel készülök!

Nincsenek megjegyzések: