68-s évjárat, 1300-s motor, eredeti állapotban ( új fényt kapott az autó, de minden az eredeti volt benne ezt akkor nem is tudtam mennyire fontos, de majd később taglalom, hogy miért jelentős kérdés ), patinás krómokkal és belső térrel, apró olajfolyás nyomai a motoron...
Az első kép, amit megpillantottam róla:
Másnap már telefonáltam is és hétvégére le is volt beszélve a találkozó. Hogy ne csak ketten menjünk (édesapámmal) és két avatatlan szem nézzen egy szép autóra, elhívtam egy barátomat, aki több veterán jármű tulajdonosa és volt már dolga bogárral...
Elég messzire, Vácról Pécelre utaztunk a szemrevételezésre. A gondos áttekintés és tesztkör után abban maradtunk a tulajjal, hogy még jelentkezünk nála. Hazaúton gondosan átbeszéltük az autó minden részletét és arra jutottunk, hogy attól az aprócska balesetből visszamardt sérüléstől eltekintve érdemes belefektetni a tőkét. Másnap telefonáltam, hogy mikor mehetünk az autóért. Két nap és 5 főiskolai gyakorlati óra után indultam is a megbeszélt helyre édesapámmal a családi autónkkal, hogy nyélbe üthessük az üzletet.
Aláírt szerződéssel, slusszkulccsal a kezemben, akkor már az előző tulaj háza előtt ültem bele az első autómba, A BOGÁR-ba. Kulcs be, elfordít, autó nem indul. Azt már addig is hallottam, hogy ezeknek az autóknak lelkük van, de hogy ennyire ragaszkodna a gazdihoz (?). Aztán egy kis indítózás után elkapta az ütemet és már indulhattam is az első - előre bocsájthatom-, hogy kalandokkal teli utamnak, az új otthonhoz vezető aszfaltcsíkokon.
Az első bibi ott volt, hogy mivel az autó már használaton kívül volt (de szépen gondozva, garázsban tartva amihez egy ilyen patinás jármű méltó), igy nem volt rajta se műszaki vizsga, se zöldkártya, de hát a rendőrök az első nap még elnézők szoktak lenni, bizakodtam. Gödöllőn közúti ellenőrzésen kint álló rendőrökkel találkoztunk, de szerencsésen elsurrantunk mellettük. De az üzemanyagmutató már igencsak kókadozott, így meg kellett állnunk tankolni, hogy elérjünk hazáig. Első hiba, amit elkövettem - vagyis nem tudtam -, hogy a benzinkútnál kiszállva "Ő" nem sípol a rajta felejtett világítás miatt, mint a modern autók és a pár perces állásban a megfáradt akkumulátor igencsak elveszítette az erejét. Tologatás, nagy nehezen beindul. Ezt akkor úgy értelmeztem, hogy ennyire ragaszkodik a régi gazdihoz, legszívesebben visszafordulna. De végül szerencsésen hazaértünk és miután bemutattam édesanyámnak, hugomnak, valamint a barátnőmnek, és ők is örömködhettek egy kör erejéig a háztömb körül, pár napra egy barátom garázsában kapott helyet, mert akkor még a mi garázsunk építőanyagokkal volt teli. A nagy pakolás után elfoglalhatta új otthonát és ismét egy kis pihenő várt rá, amíg előteremtettem a megfelelő összeget a vizsgáztatás, átiratás rendezésére. Persze nem tudtam megállni és időnként egy laza cruise-ra kiruccantunk a városba. Majd októberben jelesre vizsgázott, akkor már névvel is rendelkező kedvencem, Minka (német női név után, csak, hogy stillszerűek legyünk) .... :)
Utána készültek az alábbi képek:
Kicsit hosszúra sikerült, ne haragudjatok, de fontosnak éreztem minden apró részletet megemlíteni első találkozásainkról! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése