2015. szeptember 13., vasárnap

Búcsú, de nem az a ringlispiles

Már több mint 12 éve annak, hogy suhancként egy ilyen napsütéses kora őszi vasárnapon, mint a mai, a váci Mária napi búcsú alkalmával egy billenőplatós fehér ponyvás négyes Transporter mellett kíváncsiskodtam, hogy a hangtechnikusok hogyan kötözgetik a hangfalakat, erősítőket, miként hangolnak a potikkal. Aztán a mise végével ott ragadtam a Transporter közelében és társadalmi munkában besegítettem a hangfalak pakolásában. Majd a technikusok hazahoztak a segítségért cserébe (a ponyva alatt a platón) és kértek egy telefonszámot. Azóta van mögöttünk pár falunap, szabadtéri szentmise vagy színi előadás hangosítása és az évi fix szeptember eleji Váci Búcsú. 
Ennyi idő távlatából illő volt már kísérőautónak egy bordó klasszikussal asszisztálni a Zeck technikának és a kollégákat a helyszínre fuvarozni. Elő is törtek az emlékek Tamás kollégámból, mert apukájának is volt egy 1300-s bogara, mesélte, hogy friss jogosítvánnyal sokat vezette, még az első gyorshajtási bírságát is a bogárral szerezte Gyöngyösön, amikor még lakott területen 60 km/h volt a megengedett sebesség...
Ilyenkor megbizonyosodom abban, hogy van küldetésünk ezekkel az öreg vasakkal a birtokunkban, hiszen sokakban ébresztünk velük kedves gondolatokat, szép emlékeket.
Bordóm a szabadtéri oltár mögött, háttérben a kegytemplom és kegyszobor

Nincsenek megjegyzések: