2010. március 26., péntek

Belsőn a hangsúly

Bizony mára sem maradtam esemény nélkül. Nekikezdtem az utastér pucolásának. Miután két védőhuzatot lehámoztam az ülésekről, egy elég szép állapotú kárpitot találtam az autóban. Gyakorlatilag csak a vezetőülésen fedeztem fel komolyabb szakadást az ülésszerkezet hibájából adódóan. Magamhoz ragadtam a porszívót és jól megjárattam az üléseken és a padlón is. Volt mit összeszedni. Majd egy kis súrolószerrel az oldalkárpitokat is felfrissítettem és, hogy ne legyen unalmas a délután, rendet raktam a garázsomban.
Úgy 4 óra magasságában bemutatkozott egymásnak a két autó. Minka hazatért az iskolaudvarról és elfoglalta az őt megillető helyet a garázsban, a Bordó pedig visszatért hétvégére a kapualjba, ahol az elmúlt 41 évet is töltötte.
Sokaknak furcsa lehet, de bizony társsá vállhat egy autó az embernek. Manyi néni el is mondta, hogy bizony megsíratta a kedvencet, amikor elvittem, de most, amikor meglátta kitisztogatva a Maci-ját (ők így nevezték a bogarat), én örömöt véltem felfedezni a szemeiben, érezhette, hogy jó helyre került ez az emléke...

Nincsenek megjegyzések: